Czirják Tiborné: A horgász öröme és bosszúsága

A vérbeli horgász gondolt egy nagyot,

A vállára vette a pecabotot.

Útjára indult, szerencsét próbálni,

Egy jó nagy halat csalival megfogni.

 

Kiült a stégre, nem zavarta semmi,

Órákig tudta a víz tükrét nézni.

Kábultan bámulta az úszó táncát:

– Mozdulj már végre, azt a kutyafáját!

 

Csitt, csak, csitt! Türelem! A hal sem buta,

Nem húzza csőbe rögtön egy giliszta.

A horgász tudta mi a csoda nyitja,

Bőséget teremt lelke nyugodalma.

 

Így hát tekintete a vízre meredt,

S hit által az áldás megszületett.

Nagyot ugrott a jel, kapást mutatott,

Ő meg örömében majd sokkot kapott.

 

Orsóját tekerte reszkető kézzel,

Zakatolt a szíve oly szenvedéllyel.

A kezébe fogta végre zsákmányát,

Alig másfél kilós, ugráló pontyát.

 

Arcán bárgyú vigyor szalad füléig,

Erről fog regélni, majdnem egy hétig.

Boldoggá teszi elégedettsége,

Bográcsos hallevet főz estebédre.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: