Czirják Tiborné: A kismadár

Egy kicsiny madárka nem nyugszik puha fészkében,

Világot indul látni az őszi nap fényében.

Önfeledt bátorsággal egy vékony ágra szökken,

Bizonytalan lépése váratlanul megbillen.

 

Nagyot reccsen a gallyacska, derékban eltörik,

Ijedt a kismadár, szárnyai fel nem repítik.

Gyengék még a csontocskák, nincs bennük elég erő,

Várni kell a repüléssel, míg gazdájuk felnő.

 

Késő bánat, nincs mentség, a fióka megcsúszik,

Földre zuhan, feje koppan, kábultan elalszik.

Percek múlnak, míg feléled, szemeit kinyitja,

Szomjat oltó csepp vízért piciny csőrét kitátja.

 

Lélegzete zakatol, rémült a tekintete,

Fájdalmasan néz körbe, a mamáját keresve.

Tenyerembe veszem, az ujjammal simogatom,

A szeretet melegével szelíden nyugtatgatom.

 

Elcsitul lassan a rémült szív lázas üteme,

Élénkül a madárka, már búcsúzni szeretne.

Hálás a jó szóért, s megmentett életéért,

De szerető anyja várja fia hazatértét.

 

Szállj csak madár! Szállj! Szárnyaid haza röpítsenek!

Legyél még öröme sokáig a szüleidnek!

Hallgasd meg a szavuk, hisz jóra tanítanak,

Ha majd nagyra nősz, szabad utadra bocsátanak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: