Czirják Tiborné Móra Gyöngyi Erzsébet: Ha elmúlik karácsony

Ha elmúlik a karácsony, az élet tovább zajlik,

Eljön a hajnal, az alkony az est ágyában nyugszik.

A szeretet, mely lángot gyújtott az ünnep fényében,

Erőt ad majd bátran küzdeni egész esztendőben.

 

Az életünk, bár visszazökken a régi medrébe,

Új vizekre evezhetünk, a jelent megbecsülve.

Hegyeket mászhatunk meg, a magasságát nem nézve,

Mi volt, kötelékét elvágjuk, útjára engedve.

 

Lesznek majd nehéz sziklák, mit sorsunk elénk görget,

Lépjük át, s menjünk tovább, ne ejtsünk bús könnyet.

Szeretet legyen a fegyverünk, rút szónyilak helyett,

A harc mezején ne öljük meg a szent békességet.

 

Szelíd hangon szóljunk, lágy melegséget sugározva,

Nem hagyhatjuk egymás lelkét hideg verembe fagyva.

Nyitott szemmel járjunk, a világ csodáit meglátva,

A szomorúság kínzó tőrjét mosolyokra váltva.

 

Ha a csend ölébe vágyunk, néma elmerülésre,

Néhány percre térjünk be a lelkünk templomkertjébe.

Szívünk oltárán kérjünk áldást életünk útjára,

A magunkba vetett hit legyen célunk igaz társa.

 

S ha egy év múlva újra eljönnek a szép ünnepek,

Fénykoszorúval ölel át bennünket a szeretet.

A szemünkben csillog majd a legszebb égi üzenet,

Oly kincs a lelkünk, mit a szükség keze el nem vehet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: