Czirják Tiborné Móra Gyöngyi Erzsébet: Karácsony estéjén

Karácsony estéjén, mikor a szép fények kigyúlnak,

A végtelen égi országban aranykapuk nyílnak.

Szeretettel teli angyalok szállnak le a földre,

Hogy a szívek általuk leljenek áldott békére.

 

Fahéjjal ölelkezve lebeg a fenyők illata,

Felcseng a zsoltárok Krisztust dicsőítő dallama.

Templomok oltára telik meg hófehér virággal,

Milliónyi apró mécses lobban fel szelíd lánggal.

 

A kandallók táncoló tüze melegen simogat,

A szemek tükrében a meghittség gyújt csillagokat.

A lelkek összefonódva, egységben lélegeznek,

A csendes békesség ölében ringva megpihennek.

 

A felnőttek újra meséket álmodókká válnak,

Ajtót nyitnak a szívükben az érkező csodáknak.

A gyerekek arcán a boldogság rózsája nyílik,

Csillogó tekintetükben angyali fényük izzik.

 

Szent karácsony éjjelén szív a szívben kell életre,

Régi sebeket feledve ébrednek új érzésekre.

Minden ajándéknál szebb az a könnyel telt pillanat,

Mikor a szótlan szeretet igazgyöngyöket adhat.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: