Szász Mária- Magdolna: A gombabarátság

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a világ nagy hegyein túl, árkon- bokron túl, még azon is túl, egy sötét erdő mélyén éltek a gombák. Rengetegen voltak, őzlábgombák, medvegombák, keserűgombák, seprűgombák, rókagombák, fenyőalj gombák és még sorolhatnám. Ezek a gombák nagyon össze voltak barátkozva. A gombakirály a hatalmas Őzláb uraság egy őszi bált akart szervezni minden gombának, ezért megkérte alattvalóját és egyben legjobb segítségét, a fürge rókagombát, hogy szervezze meg a bált. A rókagomba hozzá is állt a nagy szervezkedéshez. Először is keresett egy megfelelő helyet a bálhoz, ahol mindenki nyugodtan elfér. Majd megkérte a seprűgombákat, hogy tisztítsák meg a helyet. Ezután megkereste a gombazenekart. A gombazenekar vezetője,a prímás nem más volt mint a fenyőalj gombák ifjú betyárja. A zenekar nagyon örült ennek az eseménynek és szívesen elvállalták a muzsikálást. A kis prímás egész éjszaka fényesítette a hegedűjét, gyantázta a vonóját a jeles napra. Az ízletes vargánya felesége új inget vásárolt párjának és előkészítette a fuvolát is. A galamb gomba tojásságát ivott, hogy másnapra csodálatos hangja legyen. A kucsma gomba megjavította elrepedt dobját. A fürge rókagomba hozzálátott a meghívók írásának, egy-egy sárga levélre, zöld betűkkel, és ez állt rajtuk:

Meghívó

A gombakirály hatalmas őszi bált szervez a négyszegletű fenyves szélén holnap délután.

Ez alkalomból szeretettel meghív téged és teljes családodat is az eseményre.

Mindannyian gyertek, a jókedv garantált!

Jaj de jó a gomba élet

Ihaj csuhaj juj ju ju!!!

Tánc és zene létszükséglet

Hoppendáré hopp hopp hopp!!!

Amikor minden meghívó elkészült és el volt címezve, átadta a gombák postásának, a kis szekfű gombának, hogy kézbesítse azokat. A postás felpattant kis bicikliére és még azon a napon mind szétosztotta a rengeteg levelet. Mindenki örömmel fogadta és izgatottan várta a nagy eseményt. Egyedül a kis galóca szomorkodott pettyes kalapja alatt, magányosan. Már- már potyogtak a könnyei, azt érezte, hogy nem bírja tovább. Arra ment a pici medvegomba és megkérdezte:

– Miért szomorkodsz galóca, hisz mindenki boldog a bál miatt ?

– Te is szomorkodnál, ha nem kaptál volna meghívót a bálba – válaszolta dünnyögve a kis Galóca a kalpja alól.

-Te nem kaptál meghívót? – kérdezte a pici medvegomba kiváncsian.

-Nem, sajnos – válaszolta szomorúan a galóca.

-De miért nem kaptál? – értetlenkedett a medvegomba.

-Azért, mert engem mérgezőnek tartanak, és azt hiszik, hogy őket is megmérgezem, pedig én a gombapajtásaimat nem mérgezném meg, csupán azokra vagyok mérgező, akik megesznek.

A kis medvegomba megsajnálta a galócát és megígérte, hogy holnap visszajön, nem hagyja egyedül a bál alatt, inkább vele marad.

Másnap mielőtt elkezdődött volna a bál, a kis medvegomba vissza is ment az újdonsült barátjához, a galócához. A galóca megörült és beszélgetni kezdtek. Minden szóba került, a gombák történelme, az időjárás, az évszakok, még a szeretetről is ejtettek néhány szót.

Távolról hallották a zenét és azt is, hogy mennyire jól érzik magukat a többiek. Telt az idő és egyszer csak hangos lépteket hallanak. Emberek közeledtek nagy kosarakkal és vödrökkel. Megörültek azok ennyi gomba láttán és kezdték leszedni őket. Nagy volt a kiabálás, de nem volt mit tenni. Az emberek a bálon lévő összes gombát leszedték. Nemsokára a galóca meg a kis Medvegomba egyre közeledő lépteket hallottak. Egyszer csak őket is megpillantották az emberek. A galóca biztos volt benne, hogy ő nem kell az emberiségnek, mivel hogy ő mérgező. A kis medve meg remegett a félelemtől, még a szemét is behunyta. Az emberek rövid tanakodás után arra a döntésre jutottak, hogy a medvegombát sem szedik le, mert ott van szorosan a galóca mellett és az is lehet, hogy ő is megmérgesedett, így hát tovább folytatták útjukat, hisz úgyis elég gombát találtak.

A kis medvegomba csak akkor merte kinyitni a szemét, amikor már elmentek az emberek. Hálás volt a galócának és hatalmas szeretetet érzett iránta.

Könnyes szemekkel a galócához fordult és így szólt hozzá:

-Köszönöm, hogy megmentetted az életemet, mindig hálás leszek érte.

A galóca, csak ennyit felelt rá mosolyogva a kalapja alól:

-Barátok között ez csak természetes! Jó tett helyébe jót várj!

Ezután a két gomba mindig együtt maradt és elválaszthatatlan barátok lettek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: