Darai Katalin: Csincsi és Fenyő Franciska

Anya és apa megrázta a csengőt és elkezdtek énekelni. „Kiskarácsony, nagykarácsony…-szólt a dal. Ezt a dalt már Csincsi is jól ismerte az óvodából, de leginkább a csengőszónak örült, mert tudta, hogy beléphet a szobába, ahol ott van a karácsonyfa, aki Fenyő Franciska névre hallgatott.

Franciska feldíszítve állt. A szobában sötét volt. Csak a csillogó ezüstgömbök szórták vissza a karácsonyfa izzókból rájuk szűrődő fényt. Félelmetes volt.

–          Ne félj Csincsi! – szólt Bence, Csincsi bátyja és megfogta a kislány egyik kezét. A másikat pedig Bálint szorította meg. Csak álltak és nézték a fenyőt, mert valójában nem félelmetes volt, hanem varázslatos. A fenyő alatt 5 nagy doboz csillogotott.

–          Ma nem veszekedhettek! – szólt apa. Ma a szeretet ünnepe van, és ilyenkor Jézust csak akkor hallhatjuk meg, ha csendben és szeretetben vagyunk. Ígérjétek meg! – szólt apa.

Mindannyian bólintottak.

Hallgatni lehetett a csöndet és a szeretetet.

Csincsit elvarázsolta az 5 ajándékdoboz. – És milyen nagyok! És mind az enyém – gondolta. Hát rávetette magát, lázasan kezdte kicsomagolni az elsőt.

–          Hé! Hé! Kisasszony! Csak egy a tiéd.  A mai estén mindenki kap egy ajándékot. Ezért a többi, anyáé, apáé. Tessék! Ez a tiéd! Bontsd ki! Bálint! Itt a tiéd! Boldog Karácsonyt! Bence, gyere! Te is megkapod a szeretet ajándékát tőlünk!

Anyáék átnyújtották az ajándékokat.

Bence autópályát kapott. Bálint távirányítós autót. Csincsi pedig babaházat, konyhával. Nagyon örült, még vacsorázni sem tudott. Pedig a mai estén 5 gyertya állt az asztalon. Mákos beigli, halászlével. Ma egy kicsit tovább játszhattak, mint máskor.

Nagy nehezen ágyba kerültek, de másnap korán kell kelniük, mert játszani szeretnének az új játékokkal.

Csincsi mély álomba merült. Álmában a babakonyhában sütött palacsintát anyáéknak, Bálintéknak és Jézusnak. Arra ébredt, hogy vécére kell mennie. Elidult a szobából. Egyetlen jelzőfény égett a folyosón, ami a vécéhez vezetett. De a mai este más volt. Valahogy fényesebb. Aha! A fenyőfa világít, gondolta Csincsi. – Megnézem!

Belépett a szobába, ahol ott állt a fenyő. Alatta a kibontott ajándékok.

–          Szegényke! Biztos nagyon egyedül vagy! – mondta Csincsi.

–          Nem vagyok egyedül! Ez a dolgom, mondta Fenyő Franciska.

–          Te, beszélsz? – kérdezte Csincsi.

–          Igen! Mi ebben a furcsa? – csodálkozott Franciska.

–          Mi a dolgod? – kérdezett vissza Csincsi.

–          Mindenkinek van dolga, aki megszületik. Így nekem is. Tudod, a mai estén mindenki megajándékozza a szeretteit. Ezen az éjszakán született meg Jézus Krisztus a Megváltó. És éppen ezért ezen az éjszakán a szeretet miatt, gyorsabban nőnek a fák. Jobban összebújnak kint a télben a madarak. Szebbek a csillagok. Mert az emberek szíve megtelik szeretettel.

–          Értem. – bólintott Csincsi. – Miért nincs rajtad gyertya? A tavalyi fánkon volt gyertya, éééés….olyan jó illata volt. Neked nincs illatod.

–          Igen! Ő az élőfák közül származott. Egy fenyőerdőből vágták ki, ezért volt jó illata, amíg élt. A gyertyákat valóban rá lehet csíptetni. Ééén…pedig…műanyagból vagyok. – mintha kicsit pironkodott volna műanyagsága miatt. Nemcsak pironkodott, szégyenkezett Franciska.

–          Akkor te nem is vagy igazi! – vágta rá Csincsi dacosan, és nem hagyta befejezni a mondatot.

–          Tévedsz! Én ugyanúgy igazi vagyok, ahogy élő testvérem, akivel tavaly találkoztál. Sajnos nem találkoztam vele tavaly óta. Tudod hogy hívták: Fenyő Palkó. Én pedig Fenyő Franciska vagyok. –  És tudod miért nem találkoztam vele? Mert elpusztult. Az élő testvéreimet az emberek kivágják az erdőből. Csupán a fenyőillatért! Csupán a gyertyákért!  Csupán 2 hét miatt, hogy a szobájukba vigyék és rájuk aggassanak fénygömböket, meg habcsókokat! De arra nem gondolnak, hogy ha elmúlik a karácsony, kirakják őket lecsupaszítva a kuka mellé…-folytani szerette volna, de itt elakadt a hangja, zokogásban tört ki. Nyelt egyet – és folytatta – végre elmondhatom, mert te hallod. Tudod miért hívtuk Palkónak? Mert még gyerek volt. – csöndesen rázkódott a válla.

–          Akkor te…akkor te…nem halsz meg? Ha műből vagy, nem halsz meg! Igaz? Veled jövőre is találkozhatok? Mondd, hogy igaz Franciska. – könyörgött Csincsi.

–          Lehet, hogy nekem nincs fenyő illatom! Lehet, hogy rajtam nincs gyertya! De attól még nálam lakik a szeretet! Még ha csak egy estére is!…- mondta büszkén Franciska.

–          Ne haragudj! Nem akartalak megbántani, kérlek bocsáss meg! – kérlelte csöndesen Csincsi. Mert bocsánatot csak csöndben lehet kérni. És egy picit megsimogatta. – Te nem is szúrsz! – vette észre Csincsi. –Téged jó megsimogatni! – mondta Csincsi.

–          Ugye! Én vissza is tudok simogatni! – enyhült meg Franciska és lehajlította fáradt műszárát.

–          Azt hiszem, téged nagyon szeretlek. – mondta Csincsi.

–          Én is téged, de most már menj aludni, mert mindjárt ébrednek a többiek.

–          Csak akkor megyek, ha megígéred, hogy holnap is beszélgetsz velem.

–          Megígérem, holnap is beszélünk.

–          És holnapután is.

–          Jó! Holnapután is.

–          És jövőre is.

–          Rendben! Jövőre is! Csak menj már aludni. Jó éjszakát kívánok.

Fenyő Franciska titokban azt remélte, hogy jövőre is őt választja a család karácsony éjszakára. Szeretett volna minden évben a szeretet napján ott állni és figyelni, hogyan nő nagyobbra évről évre Csincsi és a családban a szeretet.

Csincsi a szobája felé tartott. Bebújt az ágyba és nagyot ásított és elaludt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: