Darai Katalin: Csincsi és Oláll

–          A HA-lál vagyok! Érted jöttem! – ordított egy hang,- hogy félelmetesebb legyen. Csincsi majd megsüketült. Felnézett, fekete alakot látott, fogak nélkül, fekete kapucniban. Az ágya fölött állt.

–          Jaj! Eltévesztettem az ajtót! A szomszédba kell mennem! Bocsánat! – szólt az ordibálós fekete kapucniban, és már rohant is.

–          Állj meg, kedves Oláll! – szólt neki Csincsi. És kérlek ne ordíts az éjszaka közepén, felébrednek anyáék!

–          A HA-lál vagyok! És nem ordítok! – ordította artikulálatlan hangon a Halál. – És Isten vagyok! Egy Isten akkor ordít, amikor akar. Félned kell tőlem! Értsd már meg én a Rend és  a Születés Istene vagyok! – és még mindig ordított.

–          Biztos, a fogaid miatt nem értem mit mondasz! Kedves Oláll! Ha nem ordítanál, és ha lennének fogaid mindenki értené miért látogatod meg őket.

HA-lál kicsit halkabbra fogta magát, hogy végre ez az értetlen kislány megértse, hogy a szomszédba jött, és, hogy rohannia kell. Mert a szomszéd néni két napja várja őt!

–          Csincsi! A szomszéd Mariska néni, két napja a férjével álmodik, akit 10 éve temetett el. Szeretne vele találkozni. Sietnem kell! Találkozniuk kell egymással. – és levette fekete kapucniját. Csincsi meglátta a szemét. Jóságos szeme volt.

–          Anya mesélte, hogy segítesz az embereknek! Ha fáj valamijük, megszünteted a fájdalmat. Ha nincs több dolguk itt a Földön, elviszed őket a birodalmadba. De, mondd! Miért ordítasz? És miért jársz fekete ruhában? Olyan szép a szemed!

 

HA-lált elöntötte a melegség. Kicsit elfintorodott, ami nála mosolynak számított.

–          Látod – sokkal jobb, ha mosolyogsz. Akkor majd nem félnek tőled az emberek. Segíthetnél nekik! Ha nem ordítanál, úgy, hogy megsüketüljenek. Ha csöndben szólnál, hogy megjöttél és most találkozhatnak rég nem látott szeretteikkel….talán ruhát is cserélhetnél…- a fehér sokkal szebb.

–          Ruhát? Évezredek óta feketében járok! – ordított Oláll.

–          Igen! És fogat is csináltathatnál! Akkor nem kellene ordítanod. Értenék az emberek, mit szeretnél mondani nekik! És szeretnének.

–          Engem nem kell, hogy szeressenek! Nem az a dolgom. Az ikertestvérem dolga a Szeretet. Az enyém az élet megszüntetése! Úgy látszik, túl kicsi vagy ehhez, hogy megértsd – ordította.

–          Anya mesélte, hogy több fajta szeretet van. Anya szeret engem, Ez az anyai szeretet. Anya szereti apát. Ez a szerelem. Bence és Bálint szeret engem. Ez a testvéri szeretet. Sok-sok év kell ahhoz, hogy megtanuljunk szeretni. Van, akik elrontják. Féltékenyen szeretnek. Ez nem jó a másik embernek. Neked sok ezer éved lett volna megtanulni. Mégsem tudod, mi az a szeretet?

–          Oláll! Miért nem válaszolsz?

HA-lál csöndesen megszólalt, és a szemét törölgette, mert bevizesedett.

–          Tudod a titkom! Nem ismerem a szeretet. Nem tudom, hogyan kell azt csinálni! Elveszem valaki életét. Megszüntetem a fájdalmát és mégis félnek tőlem az emberek.

A szomszéd Marika néni sóhaja áthallatszott Csincsiékhez. – Hol késik? Szeretném már látni a férjemet!

–          Mennem kell! – rohant a szomszédba HA-lál, hiszen a szomszéd Marika néninek találkozni kell a férjével, és nincs ennél fontosabb a világon.

–          Oláll! Ha megvan az új ruhád és a fogad!  Gyere vissza beszélgetni! Ezt a beszélgetést, még el sem kezdtük-áásította Csincsi. Oláll már ott sem volt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s