Vörös Dávid: Egy kis sün nagy bánata

Lehet, sokan azt gondolják, hogy nem igaz az alábbi történet,én mégis azt gondolom,hogy igaz… Hallgassátok meg Ti is!
Talán épp a nyár utolsó sugarai aranyozták be a hegyoldalt,s talán épp utoljára hajigáltak lapos kavicsot a Kiserdei -tó lágyan hullámzó vizébe a Hajtó-ikrek  /akikről köztudomású volt, hogy a hajigáláshoz jobban értettek, mint a ceruzafogáshoz…/ ,amikor – legalább is én így hallottam, – a tó közeli erdőben megtelepedett Arina , a jóságos és segítőkész tündér. Arra már senki sem emlékszik, hogy miért pont a mi szépséges vidékünket választotta…voltak, akik azt mondták, hogy megtetszett neki a sok szép fánk, virágunk, megint mások azt mondták, hogy az itt élő kedves emberek tetszettek meg neki… Egy szó mint száz : Arina innentől kezdve a mi kis erdőnk-mezőnk lakója lett…de csak a jók, a tisztalelkű emberek láthatták…(bizony, még a Hajtó-ikrek is , hiszen – annak ellenére, hogy rendkívül csintalan fiucskák voltak, a szívük nemes volt)…s meg-megpillanthatták erdőnk-mezőnk állatai is. Hamar ment a szóbeszéd az állatok között, hogy Arina , a szépséges és jóságos tündér gyógyírt tud minden bajra… Tódultak is hozzá. Egy nagy ,árnyat adó tölgy volt az otthona.
Amikor megérkeztek az állatok, Arina térült-fordult, és hipszi-hopszi, láss csudát, valamennyi baj, gond elmúlt, s az állatok boldogan mehettek haza…
Egyik alkalommal azonban – megkuporodva a sarokban – egy kis sün várt rá. Nem szólt, nem nyögdécselt, de látszott rajta, hogy valami bántja… lehet, hogy betegség kínozta ? Arina már csak akkor vette észre, amikor – miután valamennyi állat elment – fáradtan lehuppant az egyik farönkre, és már-már majdnem elszenderedett…ekkor, de csak ekkor lett figyelmes a halk neszre. Először nem is tudta, hogy mi lehet ez… talán egy bátortalan kisegér? Vagy egy fészekből kipottyant madárfióka? Nem. Az egyik kis sün volt, az erdő keleti feléből.
Arina jól emlékezett rá, hiszen néhány héttel korábban – amikor arra járt ( igazából repült)- ez a kis sün volt, aki útba igazította a nyúl asszonysághoz …
Arina óvatosan kiemelte az avarral borított sarokból, s kedvesen megkérdezte, hogy mi bántja.
–    Csak azt szeretném ….- kezdte a sün-, csak azt szeretném…
–    Mondd, bátran! – bíztatta a tündér ,
–    Csak azt szeretném- szipogta a kis sün -, hogy nekem is oly szép és fényes , fehér hegyű tüskéim legyenek, mint a testvéreimnek…mert most….-szipogott tovább- mert most mindig csúfolnak, hogy az én tüskéim nem fehér végűek, hanem barnák, s azzal csúfolódnak, hogy én nem is vagyok igazi sün…
–    Ó, szegény-szegény kis sün barátom- mosolygott Arina – , átérzem a bánatod… Tudod, valamikor nagyon-nagyon régen, engem is bántottak, azért, mert a szemem színe oly zöld, mint a tavaszi rét a kelő napsugárban…Ám tudok rajtad segíteni!
–    Igazán tudsz ? Jaj, igazán tudsz? – lelkendezett a kis sün, és fitos orrocskáját izgatottan emelgette.
–    Bizony, igazán! S hogyne segítenék egy ilyen ügyes és jólelkű sünnek, mint amilyen Te vagy ? – s ezzel a tündér, hipszi-hopszi, láss csudát, egy varázsütésre kifehérítette a sün tüskéinek végét…
A boldog sünt óvatosan letette, aki komótosan elballagott a közeli tó partjához, óvatosan belenézett a víztükörbe, és …és ó, erdők-mezők összes szelleme!, a kis tüskék vége mind-mind fehér volt!
A kis sün még nagyon sokáig mesélte ezután , hogy miképp segített rajta Arina, a jóságos tündér.
Ha Arina varázslata tovább tartott volna, higgyétek el, az én mesém sem lett volna ily kurta.

Írjuk együtt a mesekönyvet!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s