Nagy Bálint Richárd: Az aranydiófa

IA béka, a macska és az oroszlán egyszer elhatározták, hogy elmennek kirándulni. Sokáig gyalogoltak, élvezték a természetet és a meleg napsütést. Egy rövid pihenő után bújócskázni kezdtek a csodaszép erdőben. Több titkos búvóhelyet is felfedeztek a játék során és az egyik

titkos odúban találtak egy térképet, amely megmutatta nekik az utat az aranydiófához. Elindultak megkeresni és közben arra gondoltak, hogy milyen jót fognak lakmározni belőle. Ahogy mentek hárman, egy erős sodrású, széles patakhoz érkeztek.

  • Hogyan fogunk átjutni? – kérdezte a béka
  • Ott van egy fahíd, átkelünk rajta – válaszolta az oroszlán

Tovább bandukoltak a sűrű, sötét erdőben. Egyszer csak egy vízeséshez értek. Hatalmas volt a vízesés, nagyon elcsodálkoztak ezen a meseszép vízesésen.

Hirtelen megpillantottak egy barlangot a vízesés mögött. Átmentek a vízesés alatt és a barlang bejáratánál találták magukat. Nagyon elfogta őket a kiváncsiság mi lehet ebben a gyönyörű és óriási barlangban. Mivel nem őrizte senki és semmi a barlangot, szépen besétáltak rajta.

Egy hosszú, sötét alagútban találták magukat. Kicsit megijedtek mindhárman, de ezt maguknak sem vallották be. Tovább mentek és azon tanakodtak vajon mi lehet a barlang túlsó oldalán. Egyszer csak fény szűrődőtt be a barlangba. A béka megpillantotta az aranydiófát a beszűrődő fénynél.

  • Nézzétek, ott van az aranydiófa ! – kiálltotta a többieknek

Nagyon elcsodálkoztak azon, amit láttak. Egy gyönyörű világban találták magukat, ahol csodálatos fényességgel világitott be mindent a Nap. Az aranydiófa ott állt a maga pompájában és roskadásig volt aranydióval. A fa mellett megpillantottak egy gyémántpalotát, amelyben egy király lakott, aki a fát őrizte. Soha még senki emberfia nem lakmározhatott e fa terméséből.

Ahogy meglátta a jövevényeket, lezárta a kaput, ami az aranydiófát védte, hogy ne juthassanak még a közelébe sem.

Így szólt a király:

  • Tudom mi járatban vagytok, de nem adhatok nektek az aranydióból !

Az állatok tanácskozni kezdtek, majd végül így határoztak:

  • Felséges Királyom ! Esdekelve kérünk téged, adj nekünk az aranydióból. – szólott az oroszlán
  • Miért tenném ? – kérdezte a király

Ekkor előlépett a macska és elmesélte, hogy arra gondoltak mindvégig milyen jót fognak lakmározni belőle, de közben eszükbe jutott, hogy a mókus nagyon beteg.

Utoljára megszólalt a béka is:

  • Uram, Királyom ! Én tudom, hogy az aranydió meg tudná gyógyítani a mókust. Tiszta szívből kérünk adj nekünk a termésből !

A király meghatódott, hogy az állatok így összetartanak és két kosár dióval ajándékozta meg őket.

  • Jó egészséget kívánok a mókusnak ! – mondta a király, és nyugodt szívvel engedte útjára a három, önzetlen jóbarátot.

A barátok elindultak haza. Megelégedve tértek be a mókushoz. Otthagytak egy kosár diót neki, jobbulást kívánva. A másik kosár diót elosztották testvériesen egymás között és örültek, hogy tudtak segíteni egy beteg társukon.

Sokáig emlegették meg ezt a különleges kirándulást és megfogadták egymásnak, hogy soha nem hagyják el egymást a bajban.

Itt a vége, fuss el véle !

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: