Tóth Petra: A kagyló gyöngye

Egyszer egy szép tavaszi napon egy tengeri kagyló szerelmes lett egy tavi kagylóba. A tavi kagyló viszont szerette őt, de tudta, hogy sohasem lehetnek egymáséi, annyira különböznek, hogy nem élhetnek meg egymás mellett. Hosszú ideig vágyak oztak egymás iránt, majd a tengeri kagyló úgy döntött szerelmük zálogaként ajándékot készít a tavi kagylónak. A tenger fenekére úszott és magába fogadott egy érdes, szabálytalan porszemet, és keserves munkával páratlan gyöngyszemet nevelt belőle szerelmének. A gyöngyszem olyan tökéletes volt, mint sóvárgásuk és beteljesületlen szerelmük egymás felé. Egészen a partokig, a nagy kövek közé vitte magával, ám ott már nem merészkedhetett ki a szárazra.

Nem tudott mit tenni, rábízta hát kincsét egy sirályra, hogy jutassa el a tóba a tavi kagylónak. Ám indulás előtt a sirályt megeskette, hogy az életénél is jobban fogja óvni a gyöngyöt, és biztosan átadja gazdájának. A kagyló feltétel nélkül bízott a sirály sikerében és hűségében, de amint a madár felreppent, megrémült egy arra szálló sas láttán és a gyöngyöt a földre hullajtotta. Hosszú időre elveszett a gyöngyöcske. A föld állatai nem törődtek vele, betaposták a sárba, a növények körbeszőtték rücskös gyökerükkel. Sötét időszak volt ez a kis gyöngy számára.

Amikor aztán már egy kagyló sem élt, aki láthatta egyszer a legtökéletesebb gyöngyöt, egy fiúcska játék közben kiásta a földből. Csodálkozva törölgette ujjacskái között a poros, elfeledett, törékeny gömböcskét. Bár nem tudhatta, de megérezte, hogy ez a kis tünemény nagy titkokat rejt, történetet hordoz magában. Nem töprengett rajta mit kezdjen vele, attól a naptól a tarisznyájában hordta magával mindenhová. Évek teltek el így, míg a kis kagyló záloga a tarisznyában rejtőzött. Már-már megelégedett sorsával, hiszen a hideg földnél még itt is jobb volt, mikor egy napon a fiú a tarisznyába nyúlt, majd óvatosan virágszirmok közé rejtette kincsét. A szirmok közül már gyöngéd női kéz bontogatta ki, s hosszú napokig hevülésig szorongatta, csókolgatta, cirógatta a szerelem zálogát. Sok helye volt ezután, de sosem elég jók. Nagy becsben volt tartva, de hontalanul. Egyszer aztán, már amikor nem remélhetett igazi menedéket váratlan dolog történt. Új helyre rakták, és melegség öntötte el a gyöngyszemet. Gyöngyház vette körül. Nem a régi szülőháza, de mégis valami otthonos, ismerős.

A lány a parton sétálgatva tengeri kagylóhéjat gyűjtögetett, s talált köztük egy igazán rendkívülit, egy tavi kagylót. Olyan volt, mint a gyöngyszem: szép, szabályos, és oda nem illő. Ebben tartotta hát kincsét tovább.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: