Rácz Rita: Fényes ajándék

A kislány izgatottan várta, hogy anyukája haza érjen munkából. Szerette volna mielőbb elmesélni neki, milyen jól szerepelt ma az iskolában. Elmúlt fél hat, ilyenkor már itthon szokott lenni. A nappali szoba ablakához futott, ahonnan belátta az utcát, egészen a sarokig. A járdán néhány embert látott, akik láthatóan siettek valahová. Szemben, a buszmegállóban két ember várta a jármű érkezését. Anyát azonban nem látta sehol.

Ekkor csengettek a bejárati ajtón. A kislány mosolyogva rohant ajtót nyitni, biztos volt benne, hogy anya érkezett meg. Amikor sok szatyorral érkezik, nem szokta keresgélni a kulcsát. Amint kitárult az ajtó, anyukája mellett egy idegen nőt látott, aki szemmel láthatóan támogatta anyát. Anya, arcán erőltetett mosollyal fél lábon beugrált a lakásba, s közben elmondta, hogy a szomszéd utcában nem égtek a lámpák, így a sötétben nem vett észre egy gödröt. Belelépett és kibicsaklott a bokája. Még jó, hogy ez a néni éppen arra járt és segített neki haza jönni.

Miután lefektette anyát a nappali ülőgarnitúrájára és beborogatta, majd felpolcolta lábát, a néni elköszönt és távozott. Anya előtte még elkérte a telefonszámát, amit a kislány írt fel egy füzetből kitépett lapra.

Odakucorodott anya mellé a nappaliba és elmesélte aznapi sikerélményeit. Anya büszke volt és megdicsérte szorgalmáért. A kislány hirtelen eldöntötte, ma ő fog vacsorát készíteni, így ellentmondást nem tűrően kiment a konyhába. Negyedóra múlva már vitte is tálcán a vajkrémes kenyérkockákat, amiket rétegesen megpakolt sajttal, paradicsommal és paprikával, majd az egészet megtűzte fogpiszkálóval, hogy ne essenek szét. Anya nagyon meghatódott lánya igyekezetén, így nagy öleléssel és sok puszival köszönte meg a figyelmességet. Amikor apa is hazaért, megbeszélték, hogy másnap elviszi anyát orvoshoz, ma pedig átveszi az ápoló szerepét. Így a kislány megnyugodva ment játszani szobájába.

Este jó ideje ágyban volt már, de nem tudott elaludni. Hiába volt össze húzva a sötétítőfüggöny, világosságot látott a szobában. Először azt hitte, lámpafény szűrődik be valahonnan. Aztán felkelt, hogy megnézze a világosság okát. A függönyt elhúzva hamar rájött, mi nem hagyta aludni: a Hold teljes nagyságában, hatalmasnak tűnve ontotta magából a fehéres fényt. Az utca olyan világos volt, hogy a kislány még egy bogarat is észrevett, ahogy a járdán szedte lábait egy bokros rész irányába.

Szegény anya! – gondolta. Ha neki is így világított volna a Hold, biztosan észreveszi azt a gödröt. Ekkor nagyszerű ötlete támadt. Keresett egy szép kis dobozt, kinyitotta tetejét és az ablakpárkányra helyezte. A Hold teljesen bevilágította a belsejét. A kislány hagyta pár percig, majd gyorsan rátette a fedelet és íróasztalára tette. Az ötlet izgalmának örömével aludt el.

Másnap, mielőtt elment iskolába, átadta a dobozt anyának, aki most is felpolcolt lábbal feküdt ágyán. Meg akarta nézni, mi van benne, de a kislány rászólt, hogy ne nyissa ki.

  • Anya, a dobozban sok fény van, tegnap este gyűjtöttem neked. – Ha legközelebb sötétben jársz az utcán, vidd magaddal és engedd ki a világosságot, hogy jól láss.

Anya szeme elhomályosult, ahogy a meghatottság könnyeit próbálta visszatartani. Megölelte gyermekét és így szólt:

  • Köszönöm kicsim, de nekem te vagy a legnagyobb fényesség! Nálad jobban senki és semmi nem ragyogja be napjaimat!
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: