Englert Alexandra: Káposzta tolvaj

– Kicsikém, eleget játszottunk ma. Lassan delet üt az óra, ideje készülődnöd a délutáni pihenéshez.
– Anya én még nem vagyok álmos, játssz még velem! – Utasítottam anyát.
– Elmesélek neked egy történetet. Látod a virágok között álló két kerti törpét?- kérdezte.
Fejem igent bólogatott válaszként.
– Ezek a törpék vigyázzák a mi kertünket.
– Vigyáznak a kertünkre? Nem értem anya, magyarázd el!
– A törpék egykor saját házukban éltek. Csodálatos kis kertjük mindent termelt. Virágok,fák,zöldségek borították ,amiket a törpék gondosan ápoltak. Legbüszkébbek a káposzta kert részükre voltak. Hatalmas,ízletes káposztáik voltak.
Egy reggel Dodó törpe korán ébredt fel, úgy gondolta jár egyet a kertben. Ahogy a káposztákhoz ért dermedtség tükröződött az arcán.
-Oh Istenem! Hét káposztám eltűnt! – Fakadtak ki könnyei apró szeméből.
Vissza sietett házába,Bobó törpe éppen akkor ébredt fel.
– Mi történt? Miért vagy ennyire feldúlva? – nézett értetlenül.
– Hét káposztánk eltűnt , a kertünkben tolvaj járt! – zokogott a kis törpe.
– Nyugodj meg – szólt a másik törpe- ma este végére járunk a dolognak.
Eljött az este. A két kis törpe azonban elaludt. Reggel mikor felébredtek, mindketten sírva fakadtak. Két káposztájuk maradt. Az nap este egyikük sem tudott elaludni. Kimentek kertjükbe és egy fa tetejéről várták,hátha történik valami. Mikor éjfélt ütött az óra kertjükben tüzes fény jelent meg.
– Egy boszorkány !- suttogta rémültem Dodó törpe.
Így volt bizony. Magas termetű, ráncos arcú banya volt, barna vászon puttonnyal a hátán.
– Jaj,kedveskéim már csak ti maradtatok! – nevetett gúnyosan a vén banya, és már pakolta is puttonyába a két káposztát. Nem telt el két perc sem, a banyának se híre se hamva.
– Most mit csináljunk?
– Elmegyünk és megkeressük a banyát! Vissza kell szereznünk a káposztáinkat. Nem viheti el más dolgát csak úgy kedve szerint.
Így a két törpe útnak indult. Egész éjjel sétáltak, kicsiny lábaik már nem bírták tovább. Leültek egy kőre megpihenni, amikor a fák közül kidugta fejét Győzi az őzike.
– Sziasztok törpék ,de régen nem láttalak titeket. Hogy vagytok mostanság? – Mosolygott Győzi.
A törpék elmesélték neki mi történt a káposztákkal,és most a gonosz boszorkány keresésére indultak.
– Drága barátaim, én sajnos nem tudom hol lakik a banya, de ismerek valakit, aki biztosan tud nektek segíteni. Menjetek végig ezen a sűrű erdőn. – Mutatta nekik az irányt az őzike. – Az erdő végén fut egy kis patak,a patakon egy híd vezet át. Forduljatok jobbra és menjetek addig ameddig egy kis házikót nem találtok. Ott lakik az én barátom, Robi a róka. Mondjátok,hogy én küldtelek titeket, és biztosan segít nektek.
A törpék nagyon boldogok voltak, hirtelen elmúlt minden fáradtságuk. Megköszönték Győzinek az útba igazítást és tovább indultak. Csakhamar el is értek a házikóhoz.
– Robi róka engedj be, Győzi őzi küldött minket.
Kinyílt az ajtó és kilépett rajta Robi róka. Nagyon vendégszerető állat volt. Ritkán tévedtek be hozzá vendégek, így szívélyesen fogadott mindenkit. A törpék elmesélték neki mi történt velük, a róka pedig türelmesen végig hallgatta őket.
– Én tudom hol lakik a boszorkány, és segítek nektek oda jutni. Tudnotok kell viszont, hogy onnan még senki sem jött vissza. Biztosan oda akartok menni?
A törpék bólogattak, hogy biztosan ezt akarják. Kis idő múlva el is indultak. Az útjuk egy búza mezőn vezetett át, amiből piros pipacsok kacsingattak ki. Valamiféle sötét füstöt véltek felfedezni a távolból. A boszorkány házából jött. A három barát közelebb merészkedett.
– Nini. Épp most főzi a finom káposztánkat. – szólt Bobó.
A boszorkány észre vette őket, s hangosan felkiáltott.
– Ó a törpék. Hát eljöttetek. Mit kerestek itt?
– Add vissza a káposztáinkat ! – szólt Dodó mérgesen. – Nincs jogod hozzájuk , mi ültettük őket, mi vigyáztunk rájuk.
A boszorkány meglepődött, soha senki nem mert szembeszegülni vele.
– Szívesen adtunk volna,ha kértél volna, de te gyáva módon az éjszaka közepén elloptad őket.
A banya elgondolkodott. Soha senki nem adott neki semmit. Kérni ? Csak kérni kellett volna?
– Nem adtatok volna nekem! Csak hazudtok!
– De igen. Sokan jártak már a kertünkbe, és szívesen megosztottuk másokkal amink van. Kettőnknek nincs szükségünk ennyi zöldségre,gyümölcsre.
– Jaj törpék, már bánom amit tettem. – Szólt szomorúan a banya. – Tudjátok nekem nem volt soha senkim, és soha nem kaptam senkitől semmit.
– Tudod mit? – szólt Dodó. – Költözz hozzánk, és segíts nekünk. Sok munka van a kerttel , de megosztozunk veled a termésen.
– Komolyan mondjátok? – Lepődött meg a banya .- Szívesen segítenék nektek.
A boszorkány oda költözött a törpékhez, és ezentúl hárman gazdálkodtak a kertben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: