Bernárd Emese: Gedeon rajzai

Gedeon, áprilisban töltötte be a hatodik életévét és egy meseszép 24 darabos színes ceruzakészletet kapott ajándékba a szüleitől. Attól kezdve mindig rajzolt, amikor csak tehette. Rajzolt reggel fogmosás után, sőt néha ahelyett is. Rajzolt az ebédlőasztalnál, míg anya főzött. Rajzolt az óvodában, bár oda nem szívesen vitte be az értékes ceruzákat, mert a gyerekek kitörték a hegyét. Hiába no, a többiek nem tudtak úgy vigyázni rá, mint ő. És hogy miket alkotott? Erdőt, házat, autót, de legtöbbször állatokat.

Egy szép napos délután, amikor ismét elmerült a rajzolás birodalmában, anya kikiabált neki a konyhából:

  • Gyere Döncikém, elkészült a finom túrógombóc, a kedvenced!

Gedeon a rajzolásnál talán csak a túrógombócot szerette jobban, hát letette a ceruzát és szaladt a konyhába. A napocska vidáman megvilágította az asztalon felejtett rajzot. Volt ott morcos oroszlán, hatalmas sörénnyel, fekete kiskutya, lógó nyelvvel, hosszú nyakú zsiráf, földből kikukucskáló giliszta, farkincáját égnek meresztő macska és egy majdnem kész katicabogár. Azért csak majdnem kész, mert Gedeon hat pöttyöt rajzolt rá a hétből, mikor anyukája étkezni hívta.

A finom túrógombóc után Gedeon visszaült az asztalhoz, hogy folytassa a rajzolást.

  • Hol is tartottam?- rágcsálta eltöprengve a ceruzáját- Megvan! A színezésnél.

Elővette a piros színest és precíz mozdulatokkal kiszínezte a katicát.

  • Most még rajzolok egy malackát is- mormogta az orra alatt és ügyesen kerekítve a vonalakat hamarosan el is készítette a gömbölyű állatot.
  • Kell még egy kunkori farkinca- magyarázta magának, amikor apa benyitott az ajtón.
  • Jössz focizni kisöreg?

Gedeon a rajzolásnál és a túrógombócnál talán csak a focit szerette jobban, így a lapra sem nézve rajzolt egy kunkori farkincát, egyenesen a malacka feje tetejére és gyorsan kiszaladt játszani. A játék után jött az esti fürdés majd az alvás és a rajzok, úgy ahogy voltak, ott maradtak a papírlapon.

Este varázslatos hold világított be az ablakon egyenesen az íróasztalra és életre keltette Gedeon rajzait.

  • Egy kis csülköt igazán rajzolhatott volna nekem Gedeon!- sóhajtott a nagy sörényű oroszlán.
  • Én is éhes vagyok!- csaholta a fekete kiskutyus.
  • Én levéldiétán vagyok, hogy ilyen karcsú maradjon a nyakam, mint amilyennek megrajzoltak- mondta a zsiráf.
  • Engem túlzottan zavar ez a fény, inkább a föld alá bújok- sóhajtotta a giliszta és belefúrta magát a fekete talajba.
  • Mennyi bajuk van egyeseknek- nyávogta a macska, miközben a nyelvével és a talpacskájával tisztogatta a bundáját.

A katicabogár épp a pöttyeiben gyönyörködött, amikor a gömbölyű malac hangosan nevetni kezdett rajta:

  • Nahát, neked csak hat pöttyöd van! Hihihi!
  • Te beszélsz, amikor a fejeden hordod a farkincádat?
  • Jaj, jaj, valóban!- sopánkodott a kismalac a fejét tapogatva- Most mitévők legyünk?
  • Menjetek el a ceruzákhoz, majd ők segítenek nektek!- nyávogta oda nekik a cica.
  • És merre találjuk a ceruzákat?- kérdezte a hatpettyes katicabogár.
  • Csak menjetek mindig egyenesen előre! Az asztal túloldalán lesznek. Na, menjetek már, mert még tisztálkodnom kell!- nyávogta a cica és tovább mosakodott.

A két befejezetlen rajzocska, egy hatpettyes katica és egy farkincáját a fején hordó gömbölyű kismalac elindult megkeresni a ceruzákat. Félúton jártak, amikor belebotlottak a radírba:

  • Hova-hova ilyen sietősen? – kérdezte a radír.
  • Szeretnénk megtalálni a ceruzákat, hogy nekem hét pöttyöm legyen, malackának meg ne legyen a fején farkinca- válaszolta a katica.
  • No hiszen én is tudok rajtatok segíteni! Bármit eltüntetek, ha akarjátok!- ajánlkozott a radír.
  • Jaj de jó, gyorsan tüntesd el a farkincát a fejemről! – ugrott oda hozzá a kismalac és a radír rögvest munkához is látott. Remekül leradírozta a farkincát egy fél malacfüllel együtt.
  • Kész is vagyok- mondta büszkén.
  • Köszönöm!- hálálkodott a rózsaszínű kismalac- de a fülecskémet visszatennéd?
  • Vissza??? Én olyat nem tudok! Micsoda ostoba kérés!- háborgott a radír.
  • De akkor most mi lesz így velem?- nyafogta a malacka.
  • Gyere, keressük meg a ceruzákat, biztosan segítenek rajtad- mondta a katicabogár és kézen fogta a sírdogáló malackát.

Már majdnem az asztal végénél jártak, amikor útjukba akadt az olló.

  • Hova-hova ilyen sietősen? Esetleg segíthetek? Mindent szétszabdalok, elvágok, körbenyírok, lekicsinyítek!
  • Esetleg a pocakomból egy kicsit…- nézegette malacka a szép gömbölyűre megrajzolt hasát, de a katicabogár gyorsan továbbhúzta. – Elnézést, de sietünk kedves olló!

És akkor az asztal végén végre, valahára megpillantották a csodaszép színes ceruzakészletet, 24 darab ceruzával. A ceruzák örömmel segítettek mindkettőjük baján. A katicabogárnak rajzoltak egy szép kerek fekete hetedik pöttyöcskét, a kismalacnak pedig visszarajzolták a rózsaszín fülecskéjét majd a kunkori farkincáját, ami végre a megfelelő helyre került.

Másnap reggel Gedeon ébredés után megszemlélte az előző napi rajzait és boldog mosollyal nyugtázta, hogy ismét csodaszépet alkotott.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s