Mészáros Bence: A színes világ

Nagyon régen történt, mikor Tündérországban még minden fehér pusztaság volt. A tündérek bőre, ruhája, étele-itala, az ország minden háza és palotája hófehér volt. A tündérek nem is láttak színeket: nem tudták, mi a piros, a sárga, a zöld, a kék, a rózsaszín vagy akár a vörös. Szépek voltak a tündérek, kecsesek és törékenyek, mindenük megvolt, ezért nem is mentek el más tájakra, más országokba. Magukhoz se hívtak meg soha senkit.

Történt egyszer, hogy Jázmin, a tündérkirályleány és barátnői játékból versenyezni kezdtek, hogy ki tud messzebbre repülni

Csak repültek és repültek, még akkor is, amikor a nap már lemenőben volt. Rájuk tört a fáradtság, és leszállt az est. Hogyan is juthatnának vissza Tündérországba ilyen sűrű, sötét éjben? Épp a Föld határán jártak, Magyarország fölött. A holdfényben a Kékestető csúcsa csillogott. Nem volt más megoldás, a tündék a hegy völgyei közt kerestek menedéket. Teljesen kimerültek, és nagyon hideg volt. Megrémülve húzódtak be egy barlangba, és hamarosan elaludtak.

Hajnalban a madarak elkezdtek csivitelni. A tündék felriadtak és kimerészkedtek a barlangból, és lám, mit látnak? A felkelő nap sugarai aranyszínbe borították a hegycsúcs hótakaróját. A fűszálak zölden ragyogtak. A füvön, a fákon, a mindenféle kúszó-mászó növények piros, rózsaszín, fehér, kék, sárga és vörös virágok nyíltak. A tündérek tágra nyílt szemmel bámulták a szirmok fölött táncoló tarka-barka pillangókat.

Soha ezelőtt tündér még nem pillanthatta meg a színek bámulatos világát. A kis tündérkék nem tudtak betelni a látvánnyal. Ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy bebarangolják az egész Földet, de hirtelen eszükbe villant, hogy a tündérkirálynő biztos aggódik már értük, így hát inkább hazafelé vették útjukat.

Otthon a tündérkirálynő egész éjjel virrasztott, sehogyan se tudott elaludni és hívatta az udvari varázslókat. A varázslók azon nyomban hozták is a kincseskamrából a varázstükröt. Belenéztek: jönnek már Tündérország felé a kis tündérkék! Mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. Mikor a tündérkirálynő látta, hogy mind egy szálig épségben megérkeztek, örömében ölbe kapta Jázmint, a tündérkirályleányt, de egyúttal egy kicsit meg is szidta: meg ne halljam még egyszer, hogy ilyen buta versenyt játszotok! Megpróbálták elmesélni a tündérkirálynőnek, hogy milyen gyönyörű a Föld. A hegyek, a fák, a virágok! A sok-sok pillangó és madárka! De hogyan is mesélhetnék el a színeket? Aki soha nem látott színeket, hogyan is érthetné meg a Föld szépségét? Rádöbbentek, hogy nem tudják a királynőnek elmesélni a szebbnél-szebb színeket.

Nem telt el sok idő, és meghívó érkezett Magyarországról a Kenyér-ünnepségre, a híres nyárvég-ünnepre. A tündék mindig is a meghívottak között voltak, de eddig soha nem kívántak megjelenni a jeles napon.

Jázmin nagyon boldog volt, mikor kézhez kapta a meghívót. Talán megpillanthatná újra a színeket! Kérlelni kezdte anyját, hadd mehessen el az ünnepségre.

Nem bánom, elmehetsz, a barátnőiddel együtt. De aztán együtt hazajöttök, és nem csavarogtok el!

Jázmin és barátnői szépen felékesítették, felékszerezték magukat, és elindultak az ünnepségre.

Ahogy megérkeztek, a káprázatos színeket megpillantva mind ámulatba estek. Észrevették, hogy minden vendég, kisebb-nagyobb ajándékot hozott. Honnan is tudták volna, hogy ez a szokás! Hamar kigondolták, hogy szépséges tünde-táncot lejtenek majd ajándék gyanánt.  Így is lett. Mindenkinek tátva maradt a szája.

Bármit kérhettek oly gyönyörűséges volt táncotok, olyan színessé tette ünnepségünket, mint soha semmi az idők kezdete óta, mondta a király.

Hát… éppen, hogy színre vágyunk… szólalt meg Jázmin. Tündérkirálynőnk hadd pillantsa meg otthonában a színeket és a  színek gyűljenek mind a varázspálcájába, hogy aztán mi is élvezhessük őket! Tündetársaink unják már az örökös fehérséget!

Úgy lesz. Királynőtök meg fogja látni a színeket, mosolygott a király.

Ekkor felkapott egy hét színbe mártott hatalmas ecsetet és odaadta Jázminnak és ők elindultak hazafelé.

A királynő Jázminnak és a barátnőinek kiosztotta a kívánságuk szerinti színeket. Micsoda látvány! Egy szempillantás alatt az egyik tündér pirossá változott, a másik kékké, a harmadik zölddé.

Ettől fogva Tündérországban mindig káprázatos színek öntötték el a tájat és tündérek is megtudhatták, azt hogy mik is azok a színek. És azóta a tündérek boldogan élnek, táncolnak és repdesnek égen és földön.

Reklámok

Mészáros Bence: A színes világ” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

  1. Kedves Bence!

    Ez egy jó kis történet volt , és nagyon tanulságos is. Hiszen annyian elfeledkeznek arról, hogy milyen csodálatos dolgokat rejt ez a piciny Föld nevú bolygó. Jobban kéne vigyáznunk rá.
    Sebaj, te jóban vagy a tündérekkel, majd szól nekik kérlek, mert szükségünk van rájuk.
    További sok sikert, és így tovább a meseírással.

    Andi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: