Noszkó-Horváth Dániel: A Világ megmentése

Meleg este volt, nagy csillagok szikráztak felettem az égen. Úgy éreztem, hogy ezen az estén valami különös történik majd velem.

Vettem hát hátizsákomat, s elindultam otthonról és addig sétáltam, amíg valami nagyon különlegesre lettem figyelmes. Ez nem volt más, mint egy kicsi tó. Úgy éreztem a tó vize olyan szép, olyan kék, melyben benne van a világ minden kéksége. Soha nem láttam még ehhez foghatót. Ahogy csodáltam a tó szépségét, egyszer csak megpillantottam benne egy gyönyörű és hatalmas tűzliliomot. Nem tudtam levenni róla a tekintetemet, vonzott a szépsége, ezért olyan közel mentem hozzá, hogy szinte elértem a kezemmel.

Ekkor mintha halk, elhaló hangot hallottam volna: „Segíííííts”…”Segííííts”.

Még közelebb mentem a hang irányába.

Ebben a pillanatban rádöbbentem, hogy a hang a tűzliliomtól származik.

Ahogy közelebb hajoltam, a tűzliliom megszólított:

– Ugye tudod, hogy hamarosan kialszik a Nap, s meghal a Föld minden élőlénye?

Meglepődtem, hogy egy tűzliliom honnan tud ilyesmit, s csak álltam megrökönyödve, szóhoz se jutva.

Ekkor a tűzliliom ismét megszólalt:

-Kérlek, tépj le engem és juttass el a 3. Égbolt legtetejére. Ha ezt megteszed, megmented vele a Világot, s az emberek hálásak lesznek neked életed végéig és azután is.

Nem akartam hinni a fülemnek, de lassan összeszedtem magam, s így válaszoltam:

-Szívesen megteszem amire kérsz, de kérlek, segíts eljutnom oda. Merre induljak, hogyan jutok el a 3. Égboltig?

-Most hallgass meg nagyon figyelmesen, s ha pontosan követed az utasításokat, hamarosan odaérsz. De siess ám, mivel napkeltéig oda kell érned!

-Mondd gyorsan, hallgatlak!

-Szakíts le engem és tégy be óvatosan a zsákodba. De vigyázz, egyetlen szirmom se sérülhet meg! Indulj el a tótól a szemközti erdő sűrűjébe, s annak a legmélyén áll Tölgy Tamás. Először őt kell megtalálnod. Arról ismered fel, hogy ő a legmagasabb, legterebélyesebb, legerősebb és legöregebb fa. Mássz fel teljesen a csúcsáig, ami egészen a 3. Égboltig ér. Ott nagyon óvatosan végy elő engem és dobj fel a magasba, olyan messzire, amennyire csak tudsz. Ha ezt megteszed virradatig, csodát fogsz látni.

-Rendben, tűzliliom, máris indulok! Sietnem kell, ha mindezt virradatig végre kell hajtanom.

Azzal leszakítottam a tűzliliomot, óvatosan eltettem és elindultam a megadott irányba. Már órák óta úton voltam, amikor az erdő legsötétebb mélyén megpillantottam egy hatalmas tölgyfát. Törzse olyan széles volt, hogy 10 ember sem érte volna át. Mikor megálltam előtte, a tölgy így susogott:

-Üdvözöllek vándor, Tölgy Tamás vagyok! Te jöttél megmenteni a Világot? Nálad van a tűzliliom?

-Igen, engem választott a tűzliliom. Itt van a zsákomban.

-Akkor ne késlekedj, mássz fel gyorsan a csúcsomra, és tedd azt, amire kért.

Azzal nekirugaszkodtam, és felugrottam, hogy elérjem a tölgy legalsó ágát. De az olyan magasan volt, hogy nem tudtam még megérinteni sem. Többszöri próbálkozás után sem sikerült, ezért megkértem Tölgy Tamást, ő is legyen segítségemre azzal, hogy nyújtsa le hozzám egyik erős ágát, amin el tudok indulni.

Onnantól gyerekjáték volt az egész. Az erős ágak szinte létraként segítettek haladnom. Nem néztem semerre, másztam-másztam felfelé. Csak akkor pillantottam fel, amikor elfogytak előttem az ágak. Olyan magasan voltam, hogy alattam a felhők is alig látszottak. Ekkor vettem észre, hogy feljutottam a fa legtetejére. Elővettem hát zsákomból a tűzliliomot, és az utasítás szerint feldobtam jó magasra. Ekkor mintha csodát láttam volna, két nap volt egyszerre az égen és egy pillanatig arany ragyogás áradt közöttük, majd az egyik hirtelen kihunyt. Különös pillanat volt, mintha megállt volna az idő. Egy darabig mozdulni sem bírtam, úgy megbabonázott a látvány.

Kis idő múlva óvatosan elindultam lefelé. Ekkor vettem észre, milyen erősen fúj a szél, csak úgy tépte Tölgy Tamás erős ágait. Nehéz volt ereszkednek ilyen viharos időben, a gallyak össze-vissza hajladoztam, nem tudtam kapaszkodni. Ekkor Tölgy Tamás így szólt:

-Ne félj, segítek neked biztonságban visszajutni a földre. Csak csukd be a szemed és ugorj egy nagyot!

Tudtam, hogy bízhatok benne, így csukott szemmel nekirugaszkodtam. Tölgy Tamás összekulcsolta ágait alattam, s mint egy zöld levelekből szőtt paplanon, végigcsúsztam, egészen a földig.

Így mentettem meg a Földet egy éjszaka alatt, amit az ég azóta is a napfogyatkozással ünnepel meg.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s