Bombicz Judit: A veteményeskert lakói

Egy szép, nyári napon történt. A veteményeskertben sétáltam, nézegettem, meglocsoltam a fejlődő növényeket, hogy mielőbb az asztalra kerülhessenek majd.
Az egyik ágyás mellé a régi időkben valaki egy padot állított, gondolván arra, aki elfárad a munkában.
Bár én nem voltam fáradt, gondoltam leülök kicsit, és élvezem a reggeli napfény simogató, meleg sugarait.
Néhány perce már a padon ültem, amikor halk, szinte suttogó hangok ütötték meg a fülemet. El nem tudtam képzelni, honnan jöhetnek, hiszen egyedül voltam a kertben. Érdeklődve néztem körül, és nem akartam hinni a saját szememnek. Az egyik ágyásból jöttek a hangok, ahová mindenféle zöldséget ültettek, vegyesen.
Volt ott sárgarépa, fehérrépa, karalábé és zeller, paradicsom, paprika, talán még tök is. De ahogy láttam, és hallottam, a fiatal futóbab vitte a prímet a beszélgetésben. A mellettük fekvő ágyásban már öregebb zöldségek voltak, ők nem szóltak bele a beszélgetésbe, csak a fejüket csóválták. Úgy gondolták, minden fiatalnak meg kell tapasztalnia a dolgokat, mert ők hiába is óvnák bármitől őket, nem hallgatnának rájuk.
Érdekes, gondoltam, ez mintha így lenne az emberek világában is. Elmosolyogtam magam erre a gondolatra, és a saját ifjúságom jutott eszembe.
De aztán gyorsan elhessegettem, és inkább fülemet hegyezve figyeltem a fiatal zöldségek beszélgetésére.
– Figyeljétek csak meg, én leszek közöttetek majd a legmagasabb! Fentről fogok letekinteni rátok, az egész kertre, és minden lakójára! – bizonygatta a futóbab, bár jelenleg még a többiekkel azonos magasságú volt.
– Már megint csak nagyokat mondasz! – kiáltotta a sárgarépa.
– Ugyan már futóbab, hogyan nőhetnél te olyan magasra, amikor mindegyikünk alacsony marad?- kérdezte babunktól a paprika.
– Pedig igenis sokkal magasabbra növök, mint bármelyikőtök!
– Mondd babocska – kérdezte halkan a fehérrépa, más néven petrezselyem. – Mégis honnan veszed, hogy te biztosan sokkal nagyobb leszel nálunk?
– Nem tudom fehérrépa, egyszerűen érzem. Minden apró kis sejtemben érzem, sőt, tudom, hogy nagyon magasra fogok jutni!
– Szamárság – legyintett leveleivel a karalábé, és többet nem is szólalt meg.
Azon gondolkodtam, vajon tényleg honnan tudhatja a futóbab, ő arra hivatott, hogy minél magasabbra kússzon a lugasban. Nem jutottam semmire, egyszerűen nem találtam magyarázatot. Talán éppen úgy működik ez, mint az embereknél a megérzések? Lehet.
Sajnos nem maradhattam tovább a zöldségeim társaságában, dolgom volt a házban, és azt is meg kellett csinálni.
Tehát, irány a házimunka, hogy minden rendben legyen, és megérdemelt pihenésemet ismét a padon ülve tudjam tölteni.
Főzés közben kezembe vettem a zöldféléket, amikből a leves készült, és egyre csak a kintiek beszélgetésén jártak a gondolataim.
Teltek-múltak a napok, lassan megérkezett az augusztus. Voltak szikrázóan napos, és voltak záporos, zivataros napjaink is. De ezekre szükségük volt a növényeimnek, hogy úgy tudjanak fejlődni, nőni, ahogyan azt kell.
Már nem voltak gyerekek az öregek mellett, felnőttek.
Egy nap arra gondoltam, ismét leülök a kerti padra, hátha meghallom újra, ahogy egymás között suttognak.
Kivittem magammal egy könyvet, és belemerültem az olvasásba. De nem sokáig élvezhettem a fantázia világát, mert akárcsak az első alkalommal, ismét megütötte fülemet a növények halk hangja.
A lugasba ültetett futóbab magasan, délcegen, és büszkén tekintett körbe a nagyvilágon. Ami persze neki a veteményeskertet jelentette.
Büszke volt, hiszen neki lett igaza, és a növények fölé magasodva mindent láthatott a kertben. Láthatta a hangyák szorgos seregét, a kicsi egérkék futását, a pillangók repkedését, még a házba is beláthatott a nyitott ablakon keresztül.
Azt is láthatta, amikor társainak sorsa megpecsételődött, és a fazékban kötöttek ki, hogy táplálják az embereket. De a magasságával a bölcsessége is nőtt, és nem mondott el mindent a többieknek, amit látott.
Nem akarta megijeszteni őket a konyhai edények képével, mert azt szerette volna, ha boldogan töltik el azt az időt, amit kiszabott rájuk az élet.
– Tudjátok, nagyon szép a házban és a kertben minden! Mi növények gyönyörűvé, színessé varázsoljuk a kertet, a természetet. Árad mindenből az életerő. A bogarak, rovarok menedéket találnak leveleink között, és az ember teljes odaadással ápol minket. A mi életünk sosem hiábavaló, mert jót teszünk a többiekkel.
– Nem akartuk elhinni neked, hogy te leszel a legmagasabb, és mégis igazad lett – szólt a földön elnyúló tök.
– Igen, ez így volt – mondta a paradicsom -, de szeretnénk, ha ezen túl te vigyáznál ránk onnan a magasból.
– Köszönöm, ez aztán a bizalom! – mosolygott a futóbab. – Eddig is vigyáztam rátok, pedig nem tudtátok. Ezután is mindig így lesz!
A zöldségek boldogan, megkönnyebbülten tekintettek fel a futóbabra, és arcukat elöntötte a mosoly, szívüket a biztonság érzése.
– Minden rendben lesz barátaim, de hamarosan itt az este. Ideje lesz pihenni, hogy holnap újult erővel tehessük a dolgunkat. Nőjünk, gyűjtsük magunkba a sok vitamint, a napfény minden energiáját. Sok tennivalónk van még az életben.
Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg sötétedik. Észre sem vettem, és a délután már estébe fordult.
Ideje volt, hogy én is pihenni térjek.
Amikor elmentem az ágyások mellett, minden növényt megsimogattam, a futóbabnál azonban megálltam néhány percre.
– Köszönöm neked! – suttogtam felé, és a szürkületben úgy tűnt, mintha cinkosan rám kacsintott volna, majd lehunyta szemeit, és álomba merült.
Este, amikor már az ágyamban feküdtem, még mindig a bab szavai visszhangoztak a fejemben.
Milyen igaza van – gondoltam. Nem jó dolog, ha az ember előre látja az életét, ha tudja, mikor mi várja majd.
Sokkal jobb így, hogy nem látunk a jövőbe, mert így örülni tudunk a jónak, és próbáljuk megoldani a rosszat.
Nyugodtan, és boldogan aludtam el. Tudva azt, hogy a futóbab büszkén, és odaadóan őrködik társai felett.

Reklámok

Bombicz Judit: A veteményeskert lakói” bejegyzéshez 10 hozzászólás

Új írása

  1. Szia!Most ezek után, hogy szedjek le bármit is a kertben?

  2. Kíváncsivá tett a futóbab önteltsége, ami később megérzéssé szelídült! 🙂 Bölcsé vált és elgondolkoztatott. Hallgatása megborzongatott. Tanulságos mese! Tetszett.

  3. Janosekné Sziklai Márta – Márti, én is így voltam a történettel, miközben írtam. Nálunk minden nyáron most is ilyen a kert, hiszen apu szorgalmasan gondozza, és éppen az ihlette ezt a mesét, ami tavasszal történik a veteményesben. Köszönöm, hogy itt jártál, és leírtad a véleményedet, sokat jelent nekem! 🙂

  4. Dr Gonda János – Jancsi, nagyon szépen köszönöm a véleményedet, igazán jól esnek a szavaid. Remélem, még sok hasonlót tudok majd adni… 🙂

  5. Kedves Judit..:) Ahogy olvastam a mesét, szinte beleborzongtam….ez nem olyan borzongás amikor az ember fél, hanem olyan ami jó, ami akkor jön elő, amikor valami olyat olvasok ami megérint. Akkor jó egy könyv, egy mese, egy vers számomra amikor ezt érzem. Hogy miért? Mert felidéz bennem valamit, valami jó emléket, valami megfoghatatlant. Most ahogy olvastam a mesét eszembe jutott a gyerekkorom, ahol nálunk is ilyen veteményes kert volt hátul, amit édesanyám gondozott (persze a segitségünkkel). Eszembe jutottak a tavaszok, amikor még csak növögettek a növények, és eszembe jutottak a meleg augusztusi délutánok, amikor már leszedtük őket. Eszembe jutottak a finom ebédek amiket anyukám készített…és természetesen eszembe jutott az anyukám, aki már sajnos nincs köztünk. Kedves Judit…én ezt felnőtt fejjel írom, egy gyermeknek mást jelent, de azt hiszem ha egy mese ilyen hatással van….akár a felnőttekre, akár a gyerekekre, akkor elértél valamit…:) Valami nagyon nagyot…:) Köszönöm az emlékidézést…:)

  6. Nagyon közel állnak hozzám az írásaid. Sok szeretetről, és a gyerekek iránti csodálatodról szólnak nekem

  7. 🙂
    Ez a mese is nagyon édes, aranyos, tanulságos!
    Vigyázzunk egymásra és szeressük a másikat! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: