Kertész Dóra: Vera és Mici első kalandja

Hideg, fagyos szél csapta meg a Vera apukája arcát, amikor leszállt az éjszakai buszról, mely a munkából hozta haza, felhúzta a kesztyűjét és próbálta az arcát a sál és sapka mögé rejteni a tomboló idő elől, majd elindult a haza vezető úton. Ahogy sétált ott, a már alvó utcán valami fura hangra lett figyelmes, nem akart vele foglalkozni, mert nagyon fázott éhes is volt már, de a hang mintha érezte volna, hogy most kell még hangosabbnak lennie, csak nem hagyta nyugodni, gondolta megkeresi, honnan jöhet. Meg is találta az egyik fagyott bokor aljában, amint a hóval küszködve egy kis cica sántikált elé, Vera apukája nézte és nézte az ázott aprócska állatott, volt egy kutyájuk az öreg Buksi, -de egy macska?- gondolta magában, végül csak felvette és haza vitte magával. Mikor hazaért már mindenki aludt, melegített egy kis tejet a kis macskának, alaposan megtörölte és berakta a radiátor mellé egy régi törölközőre, hogy felmelegedjen, majd ment és lefeküdt aludni, magára hagyva ezzel a kiscicát a konyhába. Kis jövevény ugyan álmos volt, mégis jobban hajtotta a kíváncsiság, mivel a nyávogására nem figyelt fel senki elindult felfedező útra. A sötétségben egy aprócska világosságra lett figyelmes és elindult annak az irányába, meg is találta a Vera szobájában, akinek egy apró lámpa adott fényt, hogy nyugodtabban aludhasson. Megpróbált feljutni az ágyra, de túl magas volt és ő nem tudod nagyot ugrani így elkezdett nyávogni, melyre felébredt a kislány, hatalmas szemeivel nézte az aprócska szőrgolyót a földön.
–    Egy kis cica! De aranyos vagy! –mondta, majd kiszállt az ágyból és maga mellé fektette. – Nagyon büdös vagy-mosolygott a hozzá bújó kiscicára.
Reggel anya keltette apát, hogy azonnal menjen és nézze, meg milyen aranyosan alszik Vera és a kis macska, ahogy ott álltak az ajtóba mire észrevette a cica is és nyávogva jelezte, hogy bizony ő nagyon éhes, felkeltve ezzel Verát is.
–    Irány mosakodni és reggelizni!- mondta anya, fogta a szőrgolyót és elindult vele  a konyhába.
Mire Vera kijött a fürdőszobából, anya a rántottát sütötte, apa az asztalnál ült és nevettek azon, hogy a kiscica milyen mohon issza a meleg tejet.
–    Ha nálunk marad – kezdte anya- akkor meg kell fürdetni és nevet kell neki adni!Mert ilyen büdösen és név nélkül bizony nem lehet- nézett mosolyogva a macska felé.
–    Hívjuk Kefének, hisz úgyis olyan a szőre!- mosolygott apa.
–    Nem lehetne Kifli vagy Lusti, vagy fürdessük meg és utána meglátjuk milyen nevet választunk neki. Rendben Vera?
–    Igen anya. –reggeliztek tovább.
A fürdést a cica már nem élvezte annyira, mint a reggelit, de anya ellen nem volt esélye, inkább beletörődött és hagyta, hogy megmossák. Miután végeztek, megtörölték, de takarták és plédbe és bevitték a nappaliba, hogy ott száradjon meg.
–    Legyen a neve Mici- mondta apa
–    Rendben.- bólogatott anya és Vera, és nyávogott boldogan Mici, majd hozzá bújt a kisgazdájához.
Így talált rá szerető családjára, az ázott kismacska és lett egy kislány legjobb barátja és ismerte meg a szeretette, törődést, és egy kutya barátságát Buksi áltál, de ez már egy másik mese.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: