Párkányi Hanna: Szikra, a kis csillag

Hallottatok már Felhőországról? Mesélek nektek róla! Az olyan ország, amelynek lakói napközben a Nap és a felhők, éjszaka pedig a Hold és a csillagok, és ha az Úr úgy gondolta, akkor a felhők még éjszaka is a csillagok mellé költözhettek.
Így történt ez azon az éjszakán is, amikor egy olyan fújó felhő ülhetett a csillagok mellé, amelyik bár kicsi volt, nagyot tudott fújni. Csakhogy erről a képességéről nem tudott, mivel még most próbálta ki először a tudományát. Szegény meg is ijedt nagyon, amikor fújásával óriási szelet kavart. Olyan nagyot, hogy lefújt az égről egy nagyon fényes csillagot.
–    Jaj, most mi lesz, mit tegyünk? – sopánkodott a kis felhő.
–    Ki fog világítani helyette? – tanakodott egy másik csillag.
–    Tudjátok, hogy csak akkor van elég fény, ha mind világítunk! – mondta a Hold.
Ekkor megszólalt a kis csillag anyukája:
–    Ott van az én kicsikém, Szikra, világíthatna ő!
–    Az a kis fénytelen?! Ha ő a reményünk, akkor nincs reményünk! – mondták a csillagok, és tovább beszélgettek, hogy mi lenne a legjobb megoldás.
Reggel aztán a Nap is megtudta a hírt, és rövid gondolkodás után eszébe jutott Szikra. Meg is kérdezte a felhőket:
–    Miért nem viszitek világítani Szikrát?
–    De Nap néni, annak a csillagnak nagyon halovány a fénye! – mondta a kis fújó felhő.
–    Azért egy lehetőséget ő is kaphat, nem gondoljátok? – kérdezte a Nap.
–    Igazad van, adjunk neki egy esélyt! – válaszolta a kis felhő.
Aznap este el is vitték Szikrát a Világítóba, ahol Csillagdoktor megvizsgálta.
–    Bizony, te nem fogsz tudni fényesebben világítani – állapította meg az orvos.
A kis csillag nagyon elszomorodott, de annyira szeretett volna világítani, hogy úgy döntött, megpróbálja a lehetetlent.
–    Azért is segíteni fogok! Megtanulom, hogy kell fényesebben világítani. Veszek egy eligazító könyvet – határozta el.
Olyan izgatott volt, hogy egy nap alatt elolvasta a könyvet, amiből kiderült, hogy mégis van megoldás.
Ezek után Szikra mindent úgy csinált, ahogy a könyvben le volt írva. Nem ment soha a sötétbe, hogy az ne szívja ki a fényét, és minél többet tartózkodott a fényben. Sőt, lámpákkal vette körül magát, hogy minél több fény jusson a testébe.
Néhányan viszont csak azt hajtogatták, hogy úgysem fog sikerülni neki, hiszen, ha valaki kicsi fénnyel született, az olyan is marad. De Szikra bízott benne, hogy sikerülni fog, és nem adta fel.
Egyik nap, mikor éppen próbálgatta a fényét, kialudtak a lámpácskái. Nagyon megijedt, azt hitte, hogy teljes sötétségben marad, mivel ő sem világít.
–    Jaj, ne! – kiáltott fel rémülten, és becsukta a szemét félelmében. Hiába kiabált azonban, a lámpák nem világítottak többet.
Ám ekkor történt valami…
A kis csillag fényre lobbant és csak úgy szikrázott!
–    Sikerült, éljen! – kiáltotta boldogan s rögtön a Holdhoz sietett.
–    Hold bácsi! Nézd, milyen fényes vagyok! Szeretnék beállni a sérült csillag helyett – mondta.
–    Szikra! De hiszen te ragyogsz! Nagyon örülnék, ha velünk együtt világítanál!
És azóta is az égen ott ragyog az a kis csillag a Hold mellett, és neki a fénye a legerősebb. S, ha nem hiszed, éjjel nézd meg!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: