Tantalics Péter: IMPERIA

Ez a mai világ nagyon unalmas lehet egy gyerek számára. Hét közben csak tanul az iskolában és otthon. A hét vége, az a néhány nap megkönnyebbülést jelent mindenkinek. De akadt egy csapat ifjú, akik többet láttak ebben a pár napban, holmi szórakozásnál.
Kitaláltak egy saját világot, melyben ténylegesen jól érezték magukat. Képzeletükben egy különleges világ jelent meg, melyen a két fél megmérkőzött egymással. Az egyik csapatban Marci, Ákos és Robi vett részt. Míg a másik csapatot Krisztián, Béla és Pisti alkotta.  Minden szabadidejüket együtt töltötték.
Ákos a következőképpen emlékszik a csapata megalakulására:
–    Egy körben ültünk, az általunk épített rejtekhelyen, a Szabadság park egyik sarkában. Egyetlen egy kérdés járt a fejünkben: Ki legyen a vezér? Szavazást tartottunk. Nagy meglepetésemre mindenki rám szavazott. Nagyon megörültem. A csapatunknak az IMPERIA  nevet adtuk. Utána a fegyverkérdést tárgyaltuk meg. Robi azt ajánlotta hoz labdát és frízbit, de ez nem volt elég. Fakardokkal és pajzsként használt szemetesvödör fedővel álltunk csatasorba. Marci felajánlotta az anyukája üvegkristályát a csapat kegytárgyának. Nagyon örültünk, már csak egy mesét kellett kitalálni, hova tűnt a nappaliból a kristály. De Marci megnyugtatott minket, ő ezt elintézi, hiszen nap mint nap, kamutörténetekkel tömi a felnőttek fejét.
Másnap a másik csapattal egyeztettük a háború szabályait:
1.    Az alapcsapat 3 tagból áll, de a bővítés megengedett.
2.    A foglyokat nem lehet megkínozni!
3.    A váltságdíjat nem lehet elutasítani!
4.    Minden csapatnak csak egy kegytárgya lehet.
5.    Az a csapat győz, aki az ellenfél kegytárgyát magánál tartja vagy az összes csapattagot foglyul ejti.
Ezzel összeállt a háború szabálykönyve, minden ott volt benne fekete-fehéren vagy inkább kék tintával.
A következő hét végén a csapatunk támadásba lendült. Egy bátor rohammal áttörtük az ellenséges védvonalakat és foglyokat is ejtettünk. De az ellenség kegytárgyát nem sikerült megszereznünk. Nem sokkal később újabb rohamot indítottunk. Meglepve tapasztaltuk, hogy a Hexitans csapat hatalmas számbeli előnyre tett szert. Ráadásul, míg a csapatunk két tagja távol volt, a foglyok bátor szökési kísérletbe kezdtek, amely sikerrel zárult. Eléggé elkeseredtünk, de nem olyan fából faragtak bennünket, hogy ilyen könnyen feladjuk. Legfontosabb feladatnak a saját kegytárgyunk védelmét tekintettük. Viszont az ellenfél sem volt tétlen, bátran kihasználta számbeli fölényét. Egyik rohamukkor megkaparintották a kristályunkat, de szerencsére nem értek ki vele a főhadiszállásunkról. A felnőttek jelentették a menekvést. Apa bársonyos, ámde határozott hangon kikiáltott a parkba:
–    Fiúk! Fürdés, fekvés! Mindenki menjen haza!
Pali úgy megijedt, hogy mozdulni sem bírt, s ekkor könnyedén kiragadtam kezéből az üvegkristályunkat. Nagy megkönnyebbülés volt számunkra, hogy az izgalmas délután fáradalmait végre kipihenhetjük.
Az ellenfél folyamatosan ostromolta a főhadiszállásunkat, de mi álltuk a sarat. Bár a küzdelem nehéznek és  reménytelennek tűnt, de azt gondoltam a harc még nem dőlt el. Azzal bíztattam társaimat, hogy az ellenfél számbeli fölényénél többet ér a szív bátorsága, az összetartás és a törekvés. Kidolgoztuk a támadási tervet és másnap bátor rohamot indítottunk. Az ellenfél csapatát szétzilálva megkaparintottuk kegytárgyukat, egy zászlót, amivel sikeresen kiértünk a térre. Miután a Hexitans csapat zászlaját elrejtettük csillogó szemmel néztünk egymásra. De a másik csapat sem volt rest, az egyik legbátrabb rohamot indították ellenünk. Mindenki bátor szívvel küzdött, de a csatát szerencsére mi nyertük meg.
A legnehezebb feladat viszont még hátra volt: vissza kellett csempészni a kristályt Marciékhoz, mert szülei nem vették be a legújabb meséjét. Odalopakodtunk a házhoz és kikémleltük a felnőttek mozgását. Marci apukáját nem volt nehéz kicselezni, mert a fűnyíró hangjától és a szemébe folyó izzadtságtól se látott, se hallott. Anyukája már keményebb dió volt, mert minden apró rezzenésre felkapta a fejét. Marci úgy tudta befejezni az akciót, hogy Robi hatalmas tüsszentéssel magára vonta a figyelmet. Meg is lett érte a jutalma, Gizi néni itatott vele egy bögre forró teát.
A vereség senkinek sem szegte kedvét, hát még a győzelem!   A játék folytatódik …

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: