Mészáros Gabriella: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, CSERI!

Kertünk végében terebélyes, öreg cseresznyefa kínálgatta édes, ropogós termését embernek, állatnak évről-évre. Gyakran másztam meg ágait az első pirosló szemekért, de az élelmes madarak sorra megelőztek a korai cseresznyeszüretben. Főleg a rigók jártak élen a szemelgetésben, bár a cinegék is szorgalmasan dézsmálták a lédús csemegét. Fáramászás közben egyszer rá is bukkantam a fa törzsén egy szűk nyílású fészekodúra, s benne a tátogó szájú, pihés cinkefiókákra. Anyjuk fáradhatatlanul etette, gondozta, nevelgette őket, így hamarosan kigömbölyödtek, megerősödtek. Színpompás, fürge madárkák lettek, de közülük is a legkülönb lett kis kedvencem, akit a fáról Cserinek neveztem el. Hangjáról – mely olyan tiszta volt, mint egy kis harang csengése – messziről megismertem. Kirepülve a szülői fészekből, megállás nélkül pusztította kertünkben a hernyókat, bogarakat.
‒ Jól fogja bírni a telet! – állapította meg nagyapám ősszel, aki a madarak vonulásából s a levelek színesedéséből kemény telet jósolt.
‒ Csak bírja is – helyeseltem –, mert tavasszal az énekére szeretném szüretelni a cseresznyét!
Cseri erre nem felelt, hanem újabb tornamutatványba fogott a legvéknyabb ágakon. Jókedvű, eleven madárka volt, határtalan kíváncsisággal és merészséggel. Talán ez a pimaszul szemtelen merészsége volt az oka, hogy egy késő őszi napon sérült lábbal, megtépázott szárnyakkal találtam rá a ribizlibokor alatt. Vergődve, rémülten próbált mind mélyebbre menekülni segítő kezem elől. Végül a ráborított sapkám sötétjében nyugodott meg annyira, hogy magamhoz szorítva a szobámba futhattam vele.
‒ El fog pusztulni! – legyintett rá nagyapám, mintha tapasztalt cinegedoktor volna. ‒ Vagy a sérüléstől, vagy a magánytól! Ha mégis túlélné a telet, az lesz a második születésnapja!
De hiába volt minden szó, nem adtam fel elhatározásomat.
‒ Megmentem én a madaramat! – fogadkoztam.
Kalitkába zártam, s onnantól kezdve bújtam a könyveket, hogyan tarthatnám életben tavaszig. Hamarosan nem volt nálam különb cinegetudós a környéken! Etettem, itattam, ápolgattam, mindenben a kedvét kerestem. Hamarosan fel is épült a sérüléseiből, ám mind szomorúbb s kedvetlenebb lett, ahogy nagyapám előre megjósolta.
‒ Cseri, Cseri, csicseri! – fütyültem neki én, hogy felderítsem, ha már társa nem volt.
De ő csak gubbasztott csendben, a kalitkában. Amikor aztán lehullott az első hó, kieszeltem, miként szerezhetnék neki megfelelő társaságot. Szobám ablakának párkányára tettem kalitkáját, kívülről pedig kis madáretetőt helyeztem el a kinti madaraknak. Nem volt már egyedül többé! Csapatostól jöttek látogatóba a cinegék! Meg is lett az eredménye! Mire kitavaszodott, már nagyobb kedvvel röppengetett ide-oda ketrecében, s még a hangja is megjött valamennyire. Mikor aztán újra piros gyümölcsét kínálgatta a cseresznyefa, kivittem alá Cserit kalitkástól.
‒ Nyitni kék! Nyitni kék! – biztatott egy csapatnyi kismadár a fa ágairól!
‒ Milyen türelmetlenek vagytok! – dorgáltam őket. ‒ Nyitom már, persze, hogy nyitom! – s kitártam a kalitka ajtaját. Cseri izgatottan forgatta a fejét ide-oda, majd kiszökkent a fűre, s onnan egyenesen felröppent a fára. Tapsolva kiabáltam utána:
‒ Boldog születésnapot, Cseri!
Másnap reggel madárdalra ébredtem. Az az eltéveszthetetlen, tisztán csengő hang volt, amit oly jól ismertem!
‒ Cseri! – kiáltottam. ‒ Visszajött hozzám Cseri!
Az ablakhoz szaladtam, de nem láttam mást, mint egy elrebbenő tarka árnyat, a párkányon pedig az idei első, piros cseresznyeszemet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: