Némethné Mézes Judit: Makaó, a kapitány

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tarka-barka papagáj. A tollai igazán színesek voltak: pirosak, kékek, zöldek, sárgák és lilák. Úgy hívták, hogy Makaó. Ez a színpompás papagáj nemcsak vidám látvány volt, hanem kitűnő hangutánzó is!
Makaó gazdája egy hajó kapitánya volt. Így hát együtt járták a tengereket és az óceánokat.
Történt egyszer, hogy Makaó ült a vitorlát tartó rúdon és a kellemes napsütésben elbóbiskolt. Még akkor sem ébredt fel, mikor erősödött a szél. Hirtelen jött a vihar. Lecsapott a hajóra. Tombolt a szél. Felkorbácsolódtak a hullámok. A koromfekete égen fehér villámok cikáztak. Majd olyan sűrűn kezdett esni az eső, hogy alig lehetett látni tőle. Erre már felébredt Makaó. Erősen kapaszkodott a lábaival, hogy el ne fújja a szél.
A sokat tapasztalt kapitány utasításokat osztogatott:
–          Mindenki a fedélzetre!
–          Mozgó tárgyakat rögzíteni!
–          A kormányhoz álljon a legügyesebb kormányos!
Tovább is folytatta volna a parancsolást, ám hirtelen egy hatalmas hullám meglökte a hajót és elcsavarodott a vitorla. A vitorlarúd úgy fejbe vágta a kapitányt, hogy elájult és beesett a hajó gyomrába. Mindenki mentette a hajót és igyekezett végrehajtani a kapitány utasításait, így nem vették észre, hogy mi történt. Hanem egyszer csak eluralkodott a káosz. Nem kaptak új parancsokat a legények, így nem tudták, hogy mit csináljanak. Ekkor meghallották a kapitány határozott hangját:
–          Vitorlákat bevonni!
Máris siettek végrehajtani a parancsot.
–          A fedélzetről a vizet kimeríteni! Gyorsan, gyorsan, fiaim!
Minden matróz sietett elvégezni a munkát.
–          Tíz fokkal északra kormányozni!
Amint tíz fokkal északra fordult a hajó egy óriási hullámot hasított ketté. Bizony, ha oldalba kapja a hajót, felborultak volna.
–          Tíz fokkal délre fordulni! – dörgött újra a kapitány hangja.
Ismét jó döntés volt, mert most onnan jött egy hegynyi hullám.
–          Balra fordulat!
–          Jobbra fordulat!
–          Bátran tartsd az irányt!
Így jöttek az újabbnál újabb vezényszavak és a tengerészek sorra engedelmeskedtek a kapitány szavára. Olyan ügyesen hangzottak a parancsok, hogy áttörtek a viharzónán.
Már csendes vizeken hajóztak, mikor magához tért a valódi kapitány a hajó gyomrában és kóvályogva felmászott a fedélzetre. Nagyon elcsodálkozott. Milyen szépen megmentették a hajót a matrózai! – gondolta
–          Gratulálok, fiaim! Megmentettétek a hajót! – mondta boldogan.
–          Mi köszönjük, hogy megmentetted az életünket! – válaszolták hálásan a matrózok.
–          Én? – csodálkozott a kapitány.
–          Igen. Éljen a kapitány! Éljen! Éljen! Hurrá! – kiáltozta a legénység.
Ekkor a kapitány hangján elkiáltotta magát Makaó:
–          Teljes gőzzel előre!
Nagyot nevetett a sok tengerész. Ekkor jöttek rá, hogy Makaó irányította a hajót.
–          Éljen Makaó, a kapitány! – kiáltották kacagva.
Azóta így is hívják: Makaó a kapitány.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s