Rumbach Magdolna: A fecskefarkú lepke

A fenyvesek lábainál rengeteg színes vadvirág nőtt. A nyári nagy melegben csak úgy nyújtogatták színes kis fejecskéiket mintha versengenének ki kínálja kedvesebben a mézédes nyári nektárt a temérdek tarka lepkének. Kora reggel pedig nemcsak nektárral, hanem friss harmattal is megitatták a lepkéket, és finoman meg is simogatták szirmaikkal a szárnyacskájukat, mintha óva intenék őket a nagy nyári melegtől.
Ezen a kis réten, melyet a hűvös fenyves körülvett, sokféle lepkefaj élt. Volt közöttük citromlepke, narancssárga barna pöttyökkel, fekete, hófehér, piciny kis kék szárnyú, de mind közül a legszebb a  nagy fehér lepke volt, melynek fekete csíkok tarkították a szárnyát. Akkor még nem volt fecskefarka. Lomhán szállt hatalmas szárnyaival virágról virágra. Hosszabb ideig elidőzött a virágokon, és folyton elégedetlenkedett a szárnyai miatt:
-Bárcsak úgy tudnék szállni, ahogy a madarak! -gondolta magában.
Egyik nap, ahogy egy lila kis virágon ücsörgött, felnézett az égre és megpillantotta füsti fecskét, aki szorgosan gyűjtögette a bogarakat a nemrég kikelt kis fecskéinek.
-Drága fecske!-szólította meg egy nap a fecskét. -Gyere, szállj ide hozzám, pihenj meg egy kicsit mellettem!
-Nem lehet, mert 5 kis fiókám éhes, megállás nélkül viszem nekik a bogarakat!
– Csak egy percre, csak egy kicsinykét!-könyörgött a lepke.
A fecskemama megsajnálta a könyörgő lepkét és leszállt hozzá.
-Olyan szép kecsesen szállsz az égen, és oly pontosan tudod az irányokat váltani, biztos a hosszú villás fecskefarkad segít benne! Kérlek add nekem őket, hátha én is kecsesebben szállhatnék tőle.
-Nem, nem, nem lehet, te úgy vagy tökéletes, ahogy születtél, hidd el! Egyébként sem érek rá, mennem kell, várnak a fecskéim.
A lepke azonban nem hagyta annyiban: minden nap kérve kérlelte a fecskét, adja neki a hosszú farkát. Addig kérlelte, míg egy napon megsajnálta őt az erdei tündér, aki a fák mögül hallgatta a lepke könyörgését s így szólt:
– Kedves kis lepkém, látom nagyon vágysz olyan szárnyakra mint a fecske farka, ezért varázsolok neked szép hosszú fekete fecskefarkat a szárnyad végébe. A neved innentől kezdve fecskefarkú lepke lesz. De jól jegyezd meg: te úgy voltál tökéletes, ahogy születtél, nem biztos, hogy az új szárnyad előnyödre válik!
A lepke végtelen boldog volt, és kis is próbálta az új szárnyait, de nem tudott ám vele se magasabbra szállni, se gyorsabban repülni. Talán még lomhábban keringőzött a levegőben mint korábban, de őt ez sem érdekelte, roppant elégedett volt magával.
Egy napon aztán gyerekek szaladtak a rétre, és lepkehálójukkal szebbnél szebb lepkét szerettek volna fogni.
A citromlepke, a pöttyös lepke, és fürge társaik igen gyorsan el tudtak szállni a lesújtó lepkeháló elől. Akkor a gyerekek szeme megakadt a gyönyörű fecskefarkú lepkén, aki úgy szállt az égen, mint egy papírdarabka, lassan-lassan.
Rögtön tudták, hogy a nagy lomha lepke könnyen befogható, így hamar elkapták.
A tündérnek igaza volt, és a lepke már nagyon sajnálta, hogy hiú volt és oly elégedetlen a szárnyaival. Most kapott ugyan egy szép mutatós szárnyat, ami csöppet sem mondható hasznosnak.
Gyerekek, ezért ha erdőn-mezőn jártok a nyáron, és találkoztok a fecskefarkú lepkével, kérlek egy kicsit sajnáljátok meg, és ne fogjátok el, csak gyönyörködjetek benne! Talán akkor végre ő is újból örülhet a szárnyainak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: