Varga Erzsébet Pötyi: Az égig érő fenyőfa

Kíváncsi Kriszti földbegyökerezett lábbal bámulta a magasba nyúló, pompás fenyőt.
– Ilyen, égig érő fenyőfát szeretnék a szobámba, hogy büszkélkedhessek vele a barataim előtt! – Amint ott  ábrándozott, egy fényes csillag lehullott az égről és teljesítette kívánságát.
Hazafelé ballagva már messziről észrevette, hogy tízemeletes házuk tetejéből valami furcsa, ragyogó kúszik az ég felé. A házukat óriási tömeg vette körül, a szokatlan fenyőt csodálták.  Alig bírt bejutni a lépcsőházba, sűrű ágak miatt a lift sem működött. Gyalog kellett fölmásznia a nyolcadik emeletre, miközben a tűlevelek összevissza bökdösték.
– Mi az, mi történt? – Képzeljétek, egy hulló csillag teljesítette kívánságomat! – mondta boldogan Kriszti. – Senkinek sincs ilyen csodálatos óriásfája! – húzta ki magát büszkén.- Csak nekem! – szólt át Tündi a szomszédból.  – Meg nekünk is! – integettek az ikrek a legfelső emeletről. – Nekünk is, nekünk is!…- Jött a bérházból mindenhonnan a válasz. Kriszti elkeseredtt, hogy kívánsága nem egyedi,  szomorúan vette tudomásul, hogy a fa, tagadhatatlanul megosztott.  – Kívánhattam volna hasznosabbat is, ami csak az enyém, de már késő!
Az egész lakónegyed a fa csodájára járt. Irigyelték az ott élő gyerekeket.  A leleményesebbek a tűleveleket fésűnek, fogkefének használták. A takarítók, meg seprűt csináltak belőle.  Rövid időn belül a lakók zúgolódni kezdtek. Nem tudtak aludni, mert a fenyő birizgálta az orrukat, a fülüket, a hátukat, a talpukat.  A csiklandósabbak egész éjszaka nevettek .-   A tűhegyes levelek ruhán keresztül is bökdöstek, mindenki viszketett és vakaródzott.
Égig érő csúcsán sorra ültek meg a fennakadt repülőgépek, közlekedési akadályt teremtve. Verebek, varjak, galambok költöztek oda és olyan hangzavar keletkezett, hogy a tv-t sem lehetett hallani.   Az egész ház károgott, csiripelt, turbékolt. Mindenki fáradt volt a szurka – piszkától.
– Hihihi, hahaha, bruhahaha!- így a csiklandosok.
– Hapcihihi, hapcihihi! – tüsszögtek az allergiások, és azok, akik orrát piszkálta a fenyő.
– Jaj de szúr! – panaszkodtak sokan.
– Úgy, úgy, úgy! – turbékoltak a galambok.
Két hét után a fenyő, hullajtani kezdte leveleit.
Tűlevelű kakaó volt reggelire, szúrós fonott kaláccsal, fenyőmag leves volt ebédre, vacsorára sündisznóhús volt inkább, mint disznóhús.
Mindenki gyalogolt, senki sem használhatta a liftet.  Az egész ház összekarcolva közlekedett.
Azonnal összehívták a lakógyűlést. Abban egyetértettek, hogy a fát el kell tüntetni, minél előbb.  De hogyan? Kivágni nem lehetett, mert belenőtt az épületbe. – Meg kell várni, míg a következő csillag lehull az égről! – javasolták egyöntetűn.  Mindenki az eget leste.
A csillagok csak mosolyogtak, de nem akartak megmozdulni. Kriszti belátta, hogy lehetetlen kívánságával nagy bajt okozott. Úgy érezte, hogy valamit neki is tennie kell, hogy helyrehozza a hibát. Éjjel kimászott az ablakon és elindult fölfele a fenyőn, miközben a tűlevelek összevissza karcolták, de nem törődött vele. –  Egy csillagot le kell küldenem az égről! – mondta határozottan. Elhagyta a repülőgépeket, meg az esőszagú felhőket.

Hirtelen elveszítette a súlyát és csak lebegett, úszott az űrben.  Ráúszott a tejútra, körülötte a mete – orrok összevissza rohangáltak.
– A meteorok nem mások, mint hulló csillagok!   – suttogta a kócos űrsivatagi szél. Kíváncsi Kriszti rögtön összetört egy mete – orrot. Azok csillogva, villogva estek le az égről. A ház minden lakója egyszerre kívánta, hogy tűnjön el a fenyő házukból.

Úgy is történt, ha a mete – orr össze nem tört volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s