Vass Eszter: Karácsonyi ajándék

Teofil izgatottan kelt fel ma reggel. Tudta, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, és nem csak a karácsony miatt. Az éjjel valami történt. Nem mondták meg neki, hogy mi, de ő érezte, hogy megváltozott a házban valami. Reggel nem az anyukája, hanem a nagymamája ébresztette forró kakaóval, pedig ezt mindig anya csinálta neki. Aki mindig valamilyen autót próbált kakaóból hinteni a habra, mely oly lágyan úszkált a bögre tetején. Hiányzott az anyukája illata. A nagyi azt mondta, hogy mire karácsony este lesz, minden vágya teljesül. Ez pedig csak egyet jelenthetett.
Izgatottan futott oda az eldugott kívánságdobozhoz, melyben a karácsonyi leveleit tartotta. Azokat a leveleket, melyben megírta, hogy mit szeretne kérni karácsonyra. Minden évben az anyukájának adta oda őket, hogy ő majd feladja postán. És minden évben kettőt rajzolt mindenből, mikor még nem tudott írni, vagy kétszer írta meg, most hogy már tudott írni, hogy neki is legyen egy levele. De ez a levél volt a legféltettebb.
Anyukája színes borítékba csomagolta neki. Kékbe. Mert kék volt a kedvenc színe, és különben is, azt mondták neki, hogy ez olyan fiús. Egyet értett vele, de ez a halványkék annyira mégsem nagyfiús.
Óvatosan bontotta ki a levelet, melyben kezdetleges írással ezt állt:
„Karácsonyra egy kistestvért szeretnék. Nagyon. Teofil.”
Ha a nagymama erre gondolt, akkor hiába mondja Örs, Bettina, és a többi nagyokos az osztályban, hogy nem kell hinni a karácsonyi mesében, mert neki éppen most válik valóra. Az az ajándék, melyet mindennél jobban szeretett volna.
Már tervezgette is, hogy hová fog kerülni a babaágy. Mert elképzelhetetlen, hogy a kis jövevény ne legyen vele egy szobába.
Teofil álmodozását a telefon erős búgása szakította félbe, melyet nagymama vidám kacaja követett.
–    Egy kislány! Ez aztán a meglepetés! Persze! Már megyek is hozzá!
Azzal letette a telefont.
Teofil megdöbbent. Egy kislány? Az nem lehet, mert ő kék borítékba kérte. Pontosan kékbe.
A nagymama jött be vidáman a szobába. De megdöbbentette, hogy Teofil ül a földön, kezében egy kék borítékot tartva, és sír.
–    Mi a baj, kicsim?
–    Nagyi, azt mondtad, minden álmom valóra vágyik. De nem vált valóra. Nézd nagyi! Ez egy kék boríték.
Azzal odaadta a levelet a nagymamának. Nagyi mosolygott, mert pontosan tudta, mire vágyott a legjobban a kis unokája.
–    Nézd kincsem, mit írtál. Hogy karácsonyra egy kistestvért szeretnél, igaz?
–    Igen, nagyi.
–    Nem azt írtad, hogy egy fiútestvért, csak hogy kistestvért.
Teofil meglepetten pislantott.
–    Igen, nagyi. Kistestvért szerettem volna minden áron.
–    És ma Karácsony van.
–    És kaptam egy kistestvért.
–    Igen kicsi szívem. És egy kislányt.
–    Tudod mit, nagyi? Nem számít. A lényeg, hogy teljesült a karácsonyi álmom. És ha majd legózok, akkor neki fogom építeni a várat.
A nagyi elmosolyodott.
–    Kíváncsi vagy rá? Apával most igyekszünk a kórházba.
–    Igen, mindenképp menni szeretnék.
Teofil boldogan kezdett el öltözködni, majd eszébe jutott valami.
–    Nagyi? Adhatok neki én nevet?
–    Természetesen drágám.
Teofil fejében sorra ugrottak be a lány osztálytársainak nevei: Felícia, Marietta, Inez, Éva, Júlia….
De nem. Nem akar olyan név közül választani, akik nem hisznek a karácsonyi csodákban.
Mert az ő kistestvére az igazi karácsonyi ajándék. És ezért különleges nevet érdemel.
Teofil boldogan fogta meg anyukája és nagymamája kezét, ahogy a kórházba igyekeztek. Magába szippantotta a házakat körüllengő mézeskalács illatot. Az ünnepi hangulat, ahogy az emberek igyekeznek egymáshoz, ahogy mindenhol valami megfoghatatlan lepel borul a házakra. Mindig csak érezte, de ma már tudta is, hogy mi ez.
Úgy hívják, hogy szeretet.
És Teofil nem is lehetett volna boldogabb.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s