Barkóczi Nelli: Brumi kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás- tengeren is túl, még az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy medve. A neve Brumi volt. Ez a medve egyedül élt az üveghegyi erdőben. Volt egy szép nagy farmja, amit még az apukájától örökölt. Évekig szépen őrizte ám, azonban egy idő múlva egyre nehezebb volt neki ellátni az állatait. Hiszen a tyúkjainak kukorica kellett, a malacainak moslék, lúdjainak meg a kacsáinak is kukoricát kellett adnia. 5 hónap múlva nem tudta mivel etetni a baromfiait, hát úgy döntött eladja a farmját, és elmegy szerencsét próbálni,  hogy megtalálja a testvéreit. Másnap el is indult, bár az út nem ment zökkenő mentesen. Egyfolytában csak arra tudott gondolni, hogy hol lehetnek a testvérei. Ment az apró köves úton, és hallgatta a fák lombjainak susogását. Ahogy elhaladt az Üveghegy határán, beért egy szép tisztásra. Ott leült egy patak mellé. Hallgatta a patak csörgedezését, ez megnyugtatta. Nagyon éhes lett, ezért faragott egy ágból lándzsát, és próbált halat fogni. De szegény Brumi, elakarta kapni a jószágot, de nem volt szerencséje, mert hanyatt esett. Északára ott maradt, tüzet gyújtott, hisz barna bundája teljesen elázott. Ameddig vizes bundája száradt, dalra fakadt. “Brumm…Brumm jön Brumi brumm”. Addig –  addig dudorászott, míg csont száraz nem lett. Megint felmerült egy kérdés benne: Vajon kíváncsiak rám a testvéreim? Kimondta ezt a mondatot, és el is aludt. Reggel összepakolt, és továbbment. Útközben találkozott egy bikával. Az a bika összevissza beszélt, olyanokat mondott, hogy: Hová tehettem a piros kesztyűmet? És a libamájat szeretem? Szóval próbálta a nagy maci elkerülni az őrült behemótot, de nem sikerült. Megszólítja a bika, hogy Hé, te nem láttad a vörös kesztyűmet? És nem tudod hogy szeretem e a liba májat? Hát Brumi gondolta magában: Jaj szegény fejemnek, ilyenekkel terheli ez a nagy állat a fejem, nem mintha már nem lenne tele gondolatokkal. Összeszedte magát, és választ adott: Nem láttam a piros kesztyűdet, és neked kéne tudnod hogy szereted e a liba májat. Hát jobban összezavarta a medve a kesztyűimádót, hát míg gondolkodott a bika, közben Brumi elosont mellette. Hát igen ez az agyafúrt maci! Na, tovább ballagott, és végre odaért a nővére házához. A nővérét Lilinek hívták. Bekopogtatott a fából készült ajtón. Annyira izgult, hogy annyira még sohasem. Elfordult a kilincs, és kinyitotta Lili az ajtót. Hogy megörültek egymásnak a testvérek, szerencséje volt Bruminak, mert bátyja Sándor is ott volt. Együtt ünnepelt a család. Brumi szeme könnybe csordult, mert visszaemlékezett hogy kicsinek, mindig számíthatott a testvéreire, és mindenben támogatták őt. Ahogy nőtt a medve barátunk, egyre jobban érezte, hogy hogyan szereti a családját. Az ifjabbik medve odaköltözött testvérihez, hogy örökre együtt lehessenek. Szóval élvezzük az apró örömöket is, még akkor is, ha nem nagy. Leültek, ittak egy forró teát, és beszélgettek, hogy kivel mi történt az elmúlt pár években.
Szóval boldogan éltek így négyen, míg meg nem haltak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s