Balogh Margit: Az öregasszony meg a kisnyúl

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony. Ez az öregasszony olyan szegény volt, mint a templom egere. Nagyon hideg volt, hát elment az erdőbe fáért.
Ahogy ment, összetalálkozott egy kisnyúllal. Látta, hogy a nyúlnak el van törve a lába. Megsajnálta és hazavitte. Otthon bekötötte a lábát, és adott neki vizet. Aztán lefeküdt aludni.
Reggel, amikor felkelt, odament a nyúlhoz, ránézett, és azt mondta:
– Annyira örülök, hogy végre van valaki velem! Mert mindegy, hogy állat vagy ember, csak mindig legyen valaki az ember mellett.
Aztán ahogy teltek a napok, a nyúl meggyógyult, és attól fogva mindenhova ment az asszony után. Az utcán megbámulták az emberek. Egy napon, amikor az öregasszony újra az erdőben szedte a fát, egyszer csak megszólalt a nyúl:
– Segíthetek?
Erre az asszony megijedt.
– Ki van itt? – kérdezte.
– Én vagyok az, gazdám – mondta a nyúl.
Az asszony lenézett a nyúlra, és ijedten kérdezte.
– Te?
– Igen, gazdám, én szóltam hozzád!
– De hiszen az állatok nem is tudnak beszélni!
– Ebben igazad van. Csakhogy én igazából egy kislány voltam, akit egy gonosz boszorkány elvarázsolt.
Az öregasszony örült is, meg szomorú is volt. Örült, mert végre volt vele valaki. És szomorú volt, mert sajnálta a nyúllá változtatott kislányt. Aztán eszébe jutott valami, és azt mondta a nyúlnak:
– Biztosan meg lehet törni az átkot!
Elmentek a faluban lakó varázslóhoz. A nyúl elmesélte neki, hogyan járt.
– Van itt valami, amivel meg lehet törni az átkot! Csak ahhoz egy nagyon ritka madár tolla kellene – szólt a varázsló.
– Milyen madár? – sürgette az asszony.
– A kutyafejű nagy sasé.
Az öregasszony elszomorodott, de így folytatta:
– Nem baj. Mondja meg, hol találom!
Mikor megtudták, amit akartak, hazamentek: Az asszony csomagolt ennivalót maguknak, és elindultak megkeresni a madarat.
Mentek egész álló nap. Éppen egy tisztásra értek, amikor már nagyon fáradtak és álmosak lettek. Lefeküdtek, elaludtak. Reggel tovább folytatták útjukat. Ahogy mentek, mendegéltek, eléjük ugrott egy medve. Meg akarta enni az öregasszonyt, de az asszony így kérlelte:
– Ne egyél meg minket! Mi egy hatalmas tyúkólhoz megyünk. Ha nem eszel meg minket, visszafelé jövet hozunk neked 100 tyúkot.
– Rendben van! De ha meg nem tartod az ígéreted, megeszlek titeket! – felelte a medve.
Örült az öregasszony, hogy túljárt a medve eszén, s ilyen könnyen megszabadultak tőle.
Ahogy mentek, mendegéltek tovább, egyszer csak megjelent egy kisegér.
– Hova mentek? – cincogta nagy bátran.
– Megyünk megkeresni a kutyafejű nagy sast!
– Hadd menjek veletek! Talán a segítségetekre lehetek.
– Gyere! – hívták egyszerre.
Most már hárman mentek tovább.
Még aznap elértek a madár fészkéhez. Ott azon tanakodtak, hogyan tudnának kiszedni egy tollat. Aztán abban maradtak, hogy az egér mászik fel, és elcsen egyet. Felment az egér. Nagyon félt, de felkapott egy tollat, és gyorsan leszaladt.
Örömmel indultak hazafelé, de ahogy kiértek a tisztásra, a medve már ott várta őket.
– Na, öregasszony, hol vannak a tyúkok?
– Hát egy kicsit lemaradtak!
– Ezt hogy érted?
– Felrepültek egy nagy fészekbe.
– Hol van az a nagy fészek?
– A tisztáson túl!
És a medve megindult szaladni. Mikor odaért a fészekhez, a nagy kutyafejű megette. Aztán egyenesen a varázslóhoz mentek. Odaadták a tollat, és a varázsló beletette abba a mindenfélébe. Mikor kész lett a főzet, így szólt a nyúlhoz:
– Idd meg szépen!
A nyúl megitta, és abban a percben visszaváltozott kislánnyá.
Mindenki nagyon örült, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: