Lady Nairi: Hedvig

Hedvig az első hörcsöge óta imádta az állatokat. Még 5 éves sem volt, amikor Moo, a fehér-barna színű szíriai aranyhörcsög két apró gombszemével ránézett a kis dobozból, amit apukája hozott haza ajándékul kislányának. A hosszú, enyhén hullámos, barna hajú és smaragdzöld, örökké csillogó szemű Hedvig a legnagyobb óvatossággal emelte ki a pihe-puha állatkát, és szorosan magához ölelte.

Hedvig szülei hamar észrevették, hogy lányuk nagyon gondoskodó természetű, így fél év múlva kapott egy japán táncolóegeret és még egy tengerimalacot is. Időközben maga is gyűjtögette a kis állatkákat kertes házukba: kisbékákat a kerti tóba, ciripelő tücsköket a kert virágos kis részébe és gyíkokat a sziklakertbe. Az első zsebpénzén vett halpár után az édesapja gyorsan elsietett akváriumot venni berendezésekkel együtt, hogy rendes környezetet teremtsen a guppi fajtájú halaknak. Ezt követően a kislány havonta egyszer bement az állatkereskedésbe, és hazavitt egy-egy halat.

Eljött az az idő, amikor Hedvignek először meg kellett ismernie a fájdalmat… találkoznia kellett a halállal. A kevés ideig élő kis egérke, Gigi elpusztult. A kert végében temették el. A 6,5 éves kislány az iskolából hazaérve egészen késő estig siratta kis kedvencét. Eközben – amit senki sem vett észre – a kislány hátán egy kis barna folt keletkezett.

Fél évre rá az aranyhörcsöge is távozott az élők sorából. Hedvig ekkor is késő estig sírt a kis kövekkel körbekerített sír felett. Ekkor is megjelent egy folt a hátán. A kislány hamar megtanulta, hogy ez az élet rendje, és továbbra is voltak állatai… voltak érzései: megtanulta a ragaszkodást, gondoskodást, felelősségvállalást, az elmúlást és az elengedést.

Mire felnőtté vált, 30 évesen már számos kis állatkája volt. Minden egyes temetésen egy barna folt lett a hátán, amiről a bőrgyógyász úgy nyilatkozott, hogy Hedvig fényérzékeny, ne napozzon sokat. A foltok pedig csak gyűltek furcsa alakban a hátán minden egyes halálesetkor.

Nem egy nap láttak az emberek csodát: ha Hedvig sétált az erődben, a madarak a fákon követték, egy-egy merészebb kisebb veréb vagy rigó a vállára szállt. A galambok mindig fejüket bólogatva üdvözölték, akárhol pillantották meg. A pillangó a kezére szállt, a méhecske virágport hintett rá.

Idős korára a foltok szabályos formát adtak: két szárnyformát ábrázoltak a hátán. Bárki láthatta, ha elment a strandra. Csodabogárnak is tartották, de mindenki tudta róla, hogy nagy állatbarát, így nem féltek tőle.

A temetésére sokan elmentek. A temető széli erdőben az állatok is figyelemmel kísérték a menetet. Egyes állatok közelebb is merészkedtek az emberekhez. Hedvig férje még egy búcsúpillantást kívánt tenni volt felesége felé, így a koporsót felnyitották… és lám, csak két szárnynyom volt a puha bélésbe nyomódva… Hedvig felszállt a Mennyekbe.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s