Naszvadi Sándorné: Zeusz papucsa

Valamikor réges-régen, az ókori Hellasz egyik kisvárosában élt egy cipészmester. Szépen élt nagy családjával, szerette a mesterségét, fiait is erre tanította. Hírük messzi földre elszállt. Ahogy teltek az évek, egyre több lett a munkájuk, de ők örömmel végezték, és a vevők boldog mosolya bearanyozta szép lelküket. Igazi varázslóknak tartották őket, hiszen a régi elnyűtt, kopott, lyukas cipőből, csizmából is tudtak kényelmes viselhető darabot készíteni.
Egy napon viszont megváltozott az életük, már éppen bezárni készült az agg mester a műhelyt, mikor egy fiatal lány lépett az ajtaja elé és szállást kér tőle éjszakára. Kopott, szakadt ruháját látva megesett rajta a szíve, és mivel az irigységet hírből sem ismerte, szívélyesen betessékelte az idegent. Megvendégelte, fekhelyet készített számára. Másnap reggel a lány megköszönte a szívességét, és indult volna tovább.
–    Már csak nem engedlek el anélkül, meg nem kérdezném, hová valósi vagy, kit tisztelhetünk személyedben, és miért vezetett utad a városunkba?
A lány elmondta, hogy munkát keres, és már három napja megállás nélkül vándorol, de eddig nem járt szerencsével, cipész nem kell sehol sem, mert van egy család ebben a városban, akik kitűnően dolgoznak.
–    Nagyon jó helyen jársz akkor, megtaláltál minket – mosolygott az öreg.
–    Ezt a szerencsét – örvendezett a lány, megengedné-e nekem, hogy itt maradhassak dolgozni?
–    Édesapánk, egy lány nem bírhat annyit mint mi – zsémbeltek fiai. Sokat dolgoztunk mindig is, és most ha ő hibázik, nekünk lesz baj.
–    Maradjon csak szépen, nem erre neveltelek Titeket, micsoda dolog ez? Én sem rovok fel egyetlen hibát sem Nektek!
–    Ez igaz – ismerték be a fiai, de még napok múlva is ferde szemmel méregették, mit is csinál a lány.
Az öreg kedvtelve nézte a munkáját. Egy reggel, mielőtt elkezdtek volna dolgozni, így szólt – gondoltam valamit, látom, csak nem békültök meg szegény teremtéssel, ezért versenyezni fogtok, úgyis nemsokára Zeusz ünnepét üljük, készítsetek egy-egy pár papucsot amivel megajándékoznátok őt.
–    Nehéz feladat ez apánk – mondták a fiúk.
–    Nem nehezebb, mint a lány sorsa köztetek – mosolygott az öreg. Egy napotok van rá, anyagot találtok, van elég, munkára! A legjobban sikerültet árulni is fogjuk.
Estére el is készültek a darabok, az öreg meg volt elégedve fiai munkájával, de valahogy egyik sem volt az igazi. Végül a lányé került a kezébe.
–    Ez már igen! – kiáltott fel, nem is papucs de nem is cipő, bele lehet bújtatni a lábat, puha bőrből van mégis erős a talpa. Igazi fenséges viselet, biztosan magának Zeusznak is tetszene, bárcsak meg tudnánk mutatni neki.
Ekkor a lány elnevette magát, a fiúk, akik eddig bosszankodtak, most dühösen néztek rá, mi nevetnivalója lehet?
–    Nos, tudjátok meg, kit fogadtatok a házatokba, vette elő pici tollas kalapját köpönyege zsebéből.
–    Ismerős, nagyon ismerős – nézegette a család.
Egyszer csak a legkisebb fiú felkiáltott – Édesapám! Hermész istennek van ilyen a képeken!
Tényleg-hüledezett az öreg – de hogyan lehet, hogy Neked is van ilyen, csak nem…?
–    De igen! Apám Hermész, anyám egy földi asszony, mikor ezt Zeusz megtudta, borzalmas haragra gerjedt, csak úgy maradhattunk életben, ha eltitkolom, kiknek vagyok a lánya!
–    S akkor most meg fogsz halni? – kérdezte szomorúan a legkisebb fiú, aki titokban nagyon megszerette a lányt.
–    Dehogy, idehívom apámat, ő felviszi magával Urunknak a papucsot, és ha megtetszik neki, talán meggondolja magát, Titeket pedig megjutalmaz.
Így is lett. A lány elolvasta a kalap varázsigéjét, hirtelen fényesség támadt, megjelent maga Hermész. Végighallgatta a történetet, és magával vitte az ajándékot.
Másnap, éppen az ünnepnapon, a szokásosnál is nagyobb fényesség támadt, és Zeusz szavai dörögtek az Égből:
–    Csodát alkottál lányom, visszaveszem szavam. Téged pedig, jóságos cipészmester
gazdaggá teszlek, hogy még sokáig tudjátok készíteni Zeusz papucsát! Áruld el lányom, a titkát, hogyan készítetted, mert ezt vissza sem adom, és most már készítessetek valami fényesebb, büszkébb cégért, álljon rajta: Isteni papucsok is készülnek itt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: