Fülöp Veronika: Jancsi kalandjai

Jancsi kisgyermek kora óta a szörnyek szigetén élt. Boldog volt kis barátaival, de mégis egyre jobban érezte, hogy ő valamiért más mint a többiek. Telt múlt az idő, s Jancsi felcseperedett. A tizennyolcadik születésnapján szülei elmondták neki, hogy csecsemő korában találtak rá a túlparton. Jancsi gondolt egyet és útnak indult, hogy felkutassa gyökereit, de szüleinek megigérte, hogy hamar visszatér. Amint a sziget széléhez ért, egy keserves sírásra lett figyelmes. Egy óriási madár feküdt a parton és elpanaszolta a fiúnak, hogy egy nagy faág fúródott a szárnyai közé. Jancsinak több sem kellett, kitépte az ágat és elhajította messzire. Akkor a madár jóságáért cserébe elrepítette a szigetről és letette a túlparton. De még mielőtt tovább repült volna, egy kis sípot adott a fiúnak és felajánlotta, hogy bármikor ha segítsígre van szüksége, csak fújja meg  s ő ott terem. Azzal elbúcsúztak.
Jancsi már órák óta bóklászott az erdőben, mikor rábukkant egy kis házikóra. Bekopogott.
–    Mi kéne fiacskám? – érdeklődött a házigazda, mire Jancsi elmesélte a történetét.
–    Hát fiacskám én csak egy csecsemőről tudok, aki tizennyolc éve elveszett, az pedig nem más volt, mint a király egyetlen fia. De annak a fiúcskának egy csillag alakú anyajegy volt a bal füle mögött. Hacsak neked nincs ilyen, akkor nem tudok segíteni. – erre megkapta Jancsi bal fülét és mögé lesett. Lássatok csodát, ott volt a csillag. Az öreg nagyon elcsodálkozott, s még aznap éjjel elindultak a palota felé. Mentek mendegéltek, mikor egy csinos hercegnő futott el mellettük sikoltozva
–    Hát ebbe meg mi ütött?! – nézett Jancsi az öregre kérdő tekintettel.
–    Hát nembiztos, de szerintem azelől a sárkány elől fut! – mutatott egyenesen előre.
Jancsi azonnal egy nagy követ ragadott és olyan erővel dobta a bestiának, hogy az menten a földre zuhant. A hercegnő és Jancsi rögtön egymásba szeretett, így már hárman folytatták tovább az utat.
Nemsokára a palotához értek.
Mikor a király megpillantotta Jancsit, azonnal felismerte. Könnyes szemmel mesélte fiának , hogy a gonosz nagybátyja rabolta el és hagyta magára az erdőben, csak azért, hogy megkaparinhassa a trónt. De mire bevallotta, má hiába keresték, nem találták. Ekkor Jancsi megnyugtatta apját. Elmondta neki, hogy milyen jó dolga volt tizennyolc évig a szörnyek közt, s hogy most szívesen  bemutatná őket neki is. Apja azonnal rábólintott, Jancsi pedig belefújt a bűvös sípba. Jött is a madár sebesen. Mindenki felült a hátára és néhány szempillantás alatt a szigeten voltak.
Jancsi boldogan szaladt a barátihoz és mindenkinek bemutatta a királyt, majd a hercegnőt és végül az öreget, aki segített neki.
Három napig tartó lakomát csaptak, Jancsi elvette a hercegkisasszonyt, a király megjutalmazta az öreget és mindenki boldogan élt, míg meg nem halt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s