Kerényi Lilla: A Hold bosszúja

A Hold nagyon szeretett volna olyan fényes lenni, mint a Nap. Irigykedve nézte ezt a ragyogó égitestet, amint vörösen lebukott a nyugati látóhatáron.
-Még a horizonthoz közel is milyen fényes –gondolta szomorúan a Hold, és sóvárogva nézte a tűzpirosan izzó gömböt, ahogyan megfesti a fénye még a felhőket is.
– De jó lenne, ha én is ilyen gyönyörű lehetnék!
Bár, ahogy sötétedett, egyre szebben ragyogott ő is, de a Nap fényét meg se közelítette.
Amikor a Nap lenyugodott, megjelent a nyugati égbolton az Esthajnalcsillag, és üdvözölte a bánatos Holdat.
-Szervusz pajtás! Miért vagy ilyen búval bélelt?
-Ne is mondd! Ugyanolyan nagy vagyok, mint a Nap, és mégis sokkal gyengébb a fényem. Nem igazságos a világ!
-Ugyan már Hold! Ezen ne bosszankodj! Először, mert csak azért látszol ugyanolyan nagynak, mint a Nap, mert te közelebb vagy. A Nap sokkal, de sokkal hatalmasabb, mint te! Másodszor, pedig ne mérgelődj, mert olyan gyönyörűen ragyogsz éjszakánként, mint az ezüst. Uralod az egész sötét égboltot! Harmadszor, ne haragudj a Napra, mert azért tudsz ilyen csodaszép lenni, mert tőle kapod a fényed! Te sötét vagy és hideg! A Napnak köszönheted a ragyogásod!
-De ez a fény nekem nem elég! Olyan rossz, hogy a Nap bevilágítja az egész nappali égboltot, én meg csak ilyen gyenge fényű vagyok itt az éjszakában- méltatlankodott továbbra is a Hold.
– Ne szállj szembe a Nappal! Nem érdemes! – mondta az Esthajnalcsillag.
De a Holdat ez nem hatotta meg.
-Méghogy a Nap hatalmas… Hát nem! Majd én megmutatom! Le fogom győzni a Napot, ha addig élek is! – de ezt már az Esthajnalcsillag nem hallotta, mert követte a Napot, és lebukott a nyugati látóhatáron.
A Hold törte a fejét, hogy mit tegyen. Hogyan győzze le a Napot? Semmi okos nem jutott az eszébe.
Egyszer csak meglátott egy furcsa picike alaktalan égitestet!
-Tőle megkérdezem –gondolta.
-Szia! Hát te ki vagy? –szólította meg az idegent.
– Kisbolygó vagyok! Nagyon messziről jöttem. Sok mindent láttam útközben. Találkoztam a Varázslóval is!
-Varázslóval? Szeretnék én is találkozni vele. Segítesz?
-Persze, ő egy üstökös, szép nagy csóvája is van. Várj egy pár napot, nemsokára megérkezik!
A Varázsló valóban megérkezett. Csak úgy ragyogott az égbolton, csóvája fényes fátyolként úszott a csillagok között. A Hold csak ámult-bámult, amikor meglátta, és nagyon örült neki.
-De szép vagy! -köszöntötte az Üstököst.
-Te sem panaszkodhatsz! Uralod az egész éjszakát!
-De nem vagyok olyan különleges, mint te. Már értem, hogy miért hívnak Varázslónak! Mindenkit elvarázsolsz a szépségeddel! Tudnál nekem segíteni?
A Hold elmesélte, hogy mi a problémája.
-Varázsló! Hogyan győzhetném le a Napot? Segíts nekem! Egyedül nem boldogulok.
Az Üstökös hosszasan törte a fejét, megfésülte üstökét, majd felkiáltott.
-Megvan! Nagyszerű ötletem támadt! Nehéz feladat lesz megvalósítani, de nem lehetetlen. Meg tudjuk oldani. Még a pályádról sem kell letérned hozzá.
-Tényleg? Sikerülni fog?
-Igen. Ha nagyon ügyes vagy, meg tudod csinálni!
-Hát persze, hogy ügyes vagyok! Egész életemben arra törekedtem, hogy legyőzzem a Napot! Mindent megteszek, amit csak mondasz. -A Hold boldogan mosolygott, de a Varázsló kicsit lelombozta.
-Arra ne számíts, hogy tartósan le tudod győzni a Napot! Csak pár perced lesz rá.
-Hű! Ha csak pár percre is, de fényesebb leszek, mint ő, az nagyszerű lesz!- örült a Hold.
-Nem úgy van az! Te nem vagy fényesebb, mint a Nap, sőt, egyáltalán nincs saját fényed! Sötét, élettelen égitest vagy. Ebbe bele kell nyugodnod! Ezen még én sem tudok változtatni. De pont ezt használjuk ki.
-Akkorának látszom, mint ő!
-Hát ez az. El tudod takarni a Napot, és akkor nappal is sötét lesz.
-Jaj de jó! Mondd el, hogy mit tegyek! –lelkendezett a Hold.
A Varázsló gondolkodott, osztott, szorzott, négyzetre emelt, gyököt vont, és végre megszületett számításainak az eredménye. Elmondta a Holdnak, hogy mi a feladata, mikor lesz alkalmas időpont, hogyan kell keringenie a Föld körül, hogy néhány percre legyőzze a Napot.
-Vigyázz magadra Hold! A pályádról nem térhetsz le! Csak pár perced lesz, ezt az alkalmat kell kihasználnod, és ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondom, el tudod takarni a Napot!
A Hold nagyon boldog volt, és már alig várta a nagy eseményt, amikor ő fog uralkodni az egész világ felett. Nagyon készült rá. Olyan közel ment a Földhöz, amilyen közel csak tudott, hogy még nagyobbnak látszódjon. Abban az időpontban, amit a Varázsló mondott, szép lassan a Nap elé kúszott. Először csak egy kicsi részt takart ki belőle, de a sikertől felbátorodva egyre előrébb ment, majd elérkezett az a pillanat, amikor a korongja eltakarta a Napot, és sötét testével ő uralkodott az égen.
A Földet szürkületi fény borította be, egy kicsit lehűlt a levegő is. Az állatok aludni tértek, pedig nem voltak álmosak. Azt hitték, hogy éjszaka van. A madarak elnémultak, mert nem tudták, hogy mi történt. Az égen megjelent egy-két kíváncsi csillag is. A napkorong helyén fekete tányér volt, és a Napból alig látszott valami. Csak a fényes napkorona lógott ki a sötét égitest mögül.
A Hold büszke volt magára, és nevetve fityiszt mutatott vetélytársának. De a Napot ez nem hatotta meg. Nem is törődött a Hold mutatványával. Így hát a Hold kénytelen volt megszólítani, hogy felhívja magára a figyelmet.
-Nézd Nap! Most én vagyok a hatalmasabb! Legyőztelek!
A Nap elmosolyodott.
-Nem győztél le, hisz nem is versenyeztünk. Egyébként pár perc múlva már se híred, se hamvad nem lesz itt, az én birodalmamban! Nem haragszom rád, hogy eltakartál, mert így megmutathattam a Föld lakóinak a gyönyörű napkoronámat, amit nem lehet máskor látni, mert túl fényes vagyok –és a Nap kicsúszott a Hold mögül. Csak egy picikét, de úgy ragyogott, mint a gyémántgyűrű. Majd szép fokozatosan otthagyta a meglepődött Holdat, és úgy fénylett, mintha semmi se történt volna.
Megnyugodtak az állatok, még sincs este, nem kell lefeküdni. Dalra fakadtak a madarak, és a kíváncsi csillagok visszamentek aludni.
A Hold szomorúan vette tudomásul, hogy láthatatlanná vált a nappali égbolton. Csak pár percig volt övé a dicsőség. Hát igen… A Varázsló pont ennyit ígért neki. Ideje lenne megköszönni neki ezt a csodát, amiben része lehetett. Egész testével érezte, hogy lesz még ilyen alkalom máskor is. Csak győzze kivárni.
Tudta, hogy sose fogja elfelejteni azt a nagyszerű élményt, hogy pár percig elfogyott a Nap, és ő uralkodhatott az egész nappali égen. Itt a vége, fuss el véle!

Reklámok

Kerényi Lilla: A Hold bosszúja” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Lilla meséje valóban remekül foglalja magában a tudományos ismereteket, a napfogyatkozás során megfigyelhető jelenségeket. A semmiből előbukkanó, majd eltűnő varázsló, az üstökös, nagyon eredeti és jópofa ötlet, Gratulálok

  2. Nagyon tetszett!Igényes munka. Szinte megelevenedett előttem az összes égitest és bolygó. Szemét, száját, arcát is láttam magam előtt. Érzések egy holdnak?Ez az igazi mese, elrepít és tanít. Gratulálok!

  3. Én is láttam napfogyatkozást, és tényleg elcsitultak a madarak, szürkület lett, ahogy a mesében is. Érdekes volt olvasni. Szegény Hold!

  4. A legtovább megmaradó ismeretnek a jelszava: Játszva tanulni. Így lehet a kicsiknek is érthetővé tenni “tudományos” fogalmakat. Hab a tortán: az így tanultakat soha nem fogják, nem tudják elfelejteni! Gratulálok!

  5. Ez a legjobb mondat: “megmutathattam a Föld lakóinak a gyönyörű napkoronámat” 🙂
    Kedves mese és még tanít is. (Osi)

  6. Nem ismerem az informatikát, de remélem eljut hozzád teljes csodálatom Nagyon szép, jó mese !!!! Éva nénitől.

  7. Tetszik a mesében, hogy a napfogyatkozást milyen “szakszerűen” magyarázza el. Tökéletesen leírja, hogy egy ilyen természeti jelenségnél hogyan viselkednek az állatok, hogyan változik az időjárás. Még olyan kifejezést is használ, mint “gyémántgyűrű”, ami a totalitás után bekövetkezik egy napfogyatkozás alkalmával, és szakmai körökben “gyémántgyűrű-effektusként” emlegetik. Biztos vagyok benne, hogy a szerző teljes mértékig tisztában van a napfogyatkozás minden részletével. Számomra szinte megelevenedett az a kép, amit Napfogyatkozáskor 1999-ben láttam Magyarországon.

  8. Nagyszerű, tudományos ismereteket tartalmazó mese! Az ilyen csodálatosan megfogalmazott mesékkel, már az óvodás korban fel lehet kelteni a gyerek figyelmét a csillagászat iránt! Csak gratulálni tudok a mese írójának és biztatni tudom, több ehhez hasonló mese megírásához.

  9. Aranyos mese. Nagyon tetszik az égitestek megszemélyesítése, úgy gondolom, hogy általa nem csak a kisebb gyerekekben keltheti fel az érdeklődést a csillagászat iránt. Gratulálok a szerzőnek! Lilla – a földhöz ragadt csillagász – maradj talpon!

  10. Számomra is megkapó a tudományos tartalom és az elbeszélő stílus ragyogó összhangja, ritkán találkozni ilyennel. A cím lehet, kicsit erős, ahogy többen is írják (én nem vagyok benne biztos), de a mese nagyon jó.

  11. Gratulálok, ez nagyon jónak sikeredett! Szellemes, kedves, olvasmányos. Na látod, ezt hiányoltam az első mesekönyvedből.

  12. Nagyon jó mese. Gördülékeny a történet, a megfogalmazás. Azt tudjuk megtanulni, megjegyezni igazán, amihez érzelmek is kötnek. Ez alól a tudományok sem kivételek. Ez egy remek mese, és ismeretterjesztés egyben. Gratulálok.

  13. Csodálatos kis mese egy fantasztikus égi jelenségről! Plusz pont, hogy a játékosság mellett pontosan írja le a napfogyatkozás eseményét. Még több ilyet!

  14. Hát, ez történik, amikor a csillagászat szeretete találkozik a mesemondó tehetséggel: remek kis mese született belőle. Letehetetlen, ezt elejétől a végégig el kell olvasni, aztán mégegyszer… Finom humor hatja át, jókedved lesz tőle. Ember-arcot kapnak az amúgy túl hideg vagy túl forró égitestek, megszereted ember-jellemüket – és minden gyerek elfelejthetetlenül megérti, hogyan is van ez a napfogyatkozás…? De jó lett volna, ha én is ilyen meséken nőhettem volna fel… 🙂 Várom, hogy a szerző mikor magyarázza már el az égi világ többi csodáját is…?

  15. Nagyon-nagyon ritka az olyan mese, sőt, bármilyen fajta irodalmi mű, mely nem csak elvarázsol, hanem tanít is. Ez itt olyan. A szerző gyönyörűen elmagyarázta a napfogyatkozás lényegét. Amelyik gyerekhez eljutott, az meg
    is jegyezte, s talán felnött korában, amikor a hírekben hall a jelenségről, beugranak neki a meséből szerzett ismeretek. A végére mèg én is elhittem, hogy a Hold irigysége miatt van a Napfogyatkozás.

  16. Nagyon szép kis mese.Játékosan bemutatja az égitestek szépségeit,fontosságát,stb.Még soha nem olvastam ehhez hasonlót.Igaz nem kicsik már a gyermekeim,de ajánlottam nekik,hogy olvassák el a mesés könyvedet.Remélem nagyon sok ehhez hasonló csodás mesét fogsz írni.Az unokáimnak elteszem ,hogy ebből is merítsenek tudást,szépséget,érzéseket…Köszönöm neked!

  17. Nagyon aranyos kis mese. Tökéletesen bemutatja a napfogyatkozást. Olvasás közben bele éltem magam, mintha én is ott lettem volna. Nagyon jó, tetszik.

  18. Aranyos mese, mindamellett tökéletesen bemutatja a napfogyatkozás jelenségét és élményét.Hasznos tudományos ismereteket csempész a gyerekek fejébe.

  19. Köszönöm a sok szép véleményt. A címével kapcsolatban szívesen megfogadnám a tanácsot. Valóban kicsit erős a “bosszú” Megváltoztatnám, ha lehetne: Nagyravágyó Hold lenne az új cím…

  20. Ez csodálatos kis mese volt,nagyon beleéltem magam olvasás közben. Nem tudom elképzelni, hogy van olyan kisgyerek akit hidegen hagyna miközben észrevétlenül megragad benne a napfogyatkozás lényege. Gyönyörü munka, gratulálok Lilla.

  21. Tetszik. Szép is és igaz is, tanulhat belőle a gyerek.
    Egyet kiemelek: “Nem győztél le, hisz nem is versenyeztünk.”

  22. Általában bele-bele szoktam olvasni a mesékben, mert ugye én is írok, írtam.
    Ezt viszont nem csak végigfutottam, hanem “nem tudtam letenni”!
    Jó ötlet a történet, és a mondatszerkesztése, szóhasználatok érdekese, és valóban játékosan tanulja meg a gyerek, egy meséből a Napfogyatkozást. Most egy icike-picikét zavar ez a BOSSZÚ dolog. (ezzel óvatosan kell, mert valóban van bosszú, de ezt a Nagy meseírók, nagyon jól megtudták tartani azt a fonalat, ahol a BOSSZÚ az egy olyan pozitív dolog, hogy mondhatni IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS.)
    Mindegy, ez már nem hiszem, hogy számít, csak leírtam azért mert őszinte vagyok, és ezt várom el másoktól is.
    Jó kis mese!
    S már a címben is benne van.

  23. Azt gondolom, ebből a meséből minden gyermek első olvasásra meg fogja érteni, hogy miért és hogyan történik a napfogyatkozás. Nagyon aranyos kis mese, ami végre nem tudományosan (szemben a legtöbb gyerekeknek készült csillagászati témájú könyvvel), hanem játékosan meséli el ezt az érdekes és hihetetlenül csodálatos eseményt. Nagyon tetszik! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s