Bencsik Andrea Klaudia: Egy különleges karácsony

Egyszer volt, hol nem volt, élt nagyon messze egy német ikerpár, a kislányt Hedwignek, a kisfiút pedig Heinznak hívták. Ők voltak a világ legjobb gyermekei.
Igaz szegény családból származtak, mégis a Mikulás őket szerette a legjobban, mert kedvesek és tisztelettudóak voltak. Karácsony reggelén, mint mindig korán keltek. Gyorsan kirohantak a szobájukból s nekiálltak a dolguknak. Édesapjuk Johann már előttük felkelt, hiszen még ki kellett vágnia a karácsonyfát. Hedwig segített édesanyjának Katharinanak sütni egy kis süteményt. Heinz eközben készítette a karácsonyfadíszeket. Johann mikor vágta a fát az hirtelen megszólat: „Kérlek kedves favágó, ne vágj ki!” A favágónak megesett a szíve a fán, így hát nem vágta ki. Már nagyon későre járt így hát hazaindult üres kézzel. De a fa még utána kiáltott: ”Jó tett helyében jót várj!”Mikor családja látta, hogy nem hozott semmit, elszomorodtak s kérdezgették, hogy mi történt? Az apuka elmesélt mindent a szeretteinek ők megértették. A gyerekek kieszeltek valamit. A szülők kíváncsian nézték a kicsik sürgés-forgását. Hoztak egy hosszú, vékony ágat, kifutottak a házból, botokat hoztak be, majd apukájuk segítségével rögzítették, s hozták a kézzel készített gyönyörű díszeket, majd együtt  feldíszítették a fát. Később elkezdtek vacsorázni, megették, s már készülődtek lefeküdni,  s csodák csodájára a barkácsolt fácskából egy szép karácsonyfa lett. Örömükben táncra perdültek. Ekkor valaki kopogott. „Ho-ho-ho!” hallatszott. Hedwig és Heinz nyitott ajtót. „A Télapó, a Télapó”-kiabáltak. Bekísérték a házba és a vendég segítséget kért, mert a szánja lezuhant. Johann szaladt a szerszámjaiért. Órákig javította a járművet. „Kész!”- mondta. „Na ezért a jó tettért, ha van kedvetek, gyertek velem ajándékokat osztani. Elindultak. Voltak Afrikában, Amerikában, Ázsiában és még sok kontinensen, de talán a legérdekesebb Európában volt azon belül Magyarországon. Egy kislány az eget kémlelte mikor meglátta a repülő szánt. Nagyon meglepődött. Megdörgölte a szemét s majd újra az égre vetette tekintetét. Most is látta a csodálatos járművet. Berohant a házukba,  s mondta a szüleinek, jöjjenek gyorsan, mert valami csodálatosat szeretne mutatni. A szülei nem hittek neki,  de ő tudta, hogy amit látott az valóságos. Már mindenki aludt a faluban csak ő nem. Zajokat hallott a nappaliból és elhatározta, hogy megnézi, ki lehet az? Ekkor megpillantott egy családot a Mikulással amint ajándékokat helyeznek a fájuk alá. Csodálkozásában kiejtette a kezéből a zseblámpáját. S hallatszott egy kérdés: „Ki van ott”? -kérdezte a Mikulás. A lányka fejét lehajtva odament. „Hogy hívnak?” „Engem? Lillának hívnak.” „Rendben Lilla ezt a szüleidnek ne mondd el, úgy sem hinnének neked, de majd ha lesznek gyerekeid, unokáid meséld el nekik!” Ezzel a mondattal el is tűntek. A kislány sopánkodott még egy kicsit,  majd megértett mindent, amit mondtak neki. Azóta már a kislány nem is olyan kicsi. Vannak gyerekei, unokái s lehet, hogy az egyik unoka én vagyok. A német család azóta minden karácsonyon segít a kedves Télapónak.
Már a manógyárat is látták, s lehet, hogy épp a ti ajándékotokban is segédkeztek.             Ha jól figyeltek lehet, hogy ti is meglátjátok a német kis családot és a szeretett Mikulásunkat. Még mindig járják a világot, ha meg nem haltak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s