Czabán Vanessza: Amit pénzen nem lehet megvenni

Hol volt, hol nem volt, volt valahol egy különleges ország, melyet Sakklandiai Sakkvárnak neveztek. Élt itt két kis törpe: Sakkosdi Lusti és Sakkosdi Oktondi, akik nagyon jó barátok voltak. Egyszer így szólt Oktondi Lustihoz:
– Tudod te, hogyan épült fel ez a vár? Mert én ma éjjel megálmodtam, és láttam magam előtt a vár születését.
– Jó neked, Oktondi!- fakadt ki Lusti. -De hát mit tehetek, ha én csak bámulni tudom  a te okosságodat. Hallgatlak-pislogott maga elé.
– Na, ne keseredj el, hiszen tudod, hogy a barátom vagy, hiszen mindig meghallgatsz engem! Majd rejtélyes hangon folytatta:
– Különleges alakot láttam álmomban, és megtudtam, hogy ő Sakklandiai Mátyás, a Sakklandiai Sakkvár uralkodója, aki szerette volna átalakíttatni a várat a saját képmására. A munka befejeztével, miután a király megtekintette a felújítást, nemtetszését fejezte ki:
– Úgy? Hát itt mindenki önző? Nézzétek! Mert te, aki a tetőt formáltad, a saját fejed alakjára építetted, és te, aki a vár oldalait állítottad, a saját testedet tartottad mintának.
-Igaz, tényleg nem Mátyást formázza ez a vár!- kiáltott fel Lusti hirtelen.
-Várjál türelemmel, drága barátom! A mi királyunk is elég furfangos volt ám…Ezt mondta:
– Hát nem adom én sem olyan könnyen a fizetségeteket. A várban egy kincsesládában  van elrejtve, keressétek meg!
-Mi lett a kincs sorsa? Megtalálták?- vágott közben hirtelen Lusti.
-Sajnos, nem tudom, mert felébredtem-válaszolt Oktondi. -De tudod, mit? Derítsük ki!
Együtt szaladtak fel a palota legmagasabb pontjára, onnét indulva kezdték a kutatást. Majd egy nagy terembe érve, egy óriási tükröt pillantottak meg, mely évenként egyszer felvillant.
-Vizsgáljuk meg, hátha ez lesz a kincs rejtélyének a kulcsa!-türelmetlenkedett Oktondi.
-Nézd csak, Lusti, mi van a hátuljára írva: „A scnik tto nav, loha a pan 09 nabkof  iré a tátolap!”
-Hűűűű…! Szegény Oktondi, ezt már te sem tudod megfejteni-sajnálkozott Lusti.
De ebben a pillanatban melléjük lépett egy szépséges leány, és ezt mondta:
-Sziasztok! Én Sakklandiai Sakkvári Sakklasszikus Sakkos Sokkos Alexandra vagyok. Itt élek már régóta. Segíthetek valamiben?
– Igen-válaszolták egyszerre, meg sem lepődtek a szépség közvetlenségén, olyan gyönyörű volt. -Mit jelent a tükör hátulján ez a különös mondat?
-Ez könnyű- kacagott a lány. -Fordítva írták a szavakat:A kincs ott van, ahol a nap 90 fokban éri a palotát.”
-Erre honnan jöttél rá?-kérdezte Lusti.
– Onnan, hogy régen a királyi családban mindenki így írt- válaszolt készségesen Alexandra.
-Most már csak arra kellene rájönni, hogy hol éri a Nap 90 fokban a palotát- okoskodott Lusti.
-Ebben sajnos nem segíthetek- sóhajtott fel a szépség.- Hanem tudjátok, mit? Keressük hárman ezt a pontot külön-külön! Menjél Lusti jobbra, Oktondi balra, én meg egyenesen.
Egy kis idő elteltével újra találkoztak, és Alexandra örömmel újságolta:
-Láttam valamit az ágyam alatt, gyertek nézzük meg!
Majd egy váratlan pillanatban a szépséges lány felkiáltott:
-Jaj! Mi történik velem?
Aztán hirtelen összeesett a két törpe szeme láttára. Ezek nagyon megrémültek, és azonnal orvoshoz vitték kis barátnőjüket. Az orvos szerint nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy meggyógyuljon, mert súlyos a betegsége, melyet több száz éven át nem kezeltek. A törpék megígérték, hogy hamarosan szereznek pénzt a lány gyógyítására. Megegyeztek, hogy ha Alexandra ágya alatt ott rejtőzik a kincs, akkor felajánlják a kezelésre. Amikor visszaértek a palotába azonnal felszaladtak a szobába, és benéztek az ágy alá.
-Nézd, Lusti! Ott a kincses láda. Nézzük, mi van benne!-kiáltott fel izgatottan Oktondi.
Előhúzták a nagy faragott ládát, és miután felnyitották, ötömmel látták, hogy tele van arannyal.
-Ez biztosan elég lesz Alexandra gyógyítására- mondta Lusti.
Így is történt. Éppen annyi pénzt rejtett a láda, amennyire szükségük volt. A lány hamarosan meggyógyult, és egészségesen, örömmel sétálgatott a két kis törpével a vár kertjében. Megkérdezte egyszer kis barátait:
-Miért csináltátok mindezt? Oda az arany!
-Mert ahogy Mátyás azt mondta, hogy az kapja meg a kincset, aki nem önző. A mi kincsünk ezentúl te vagy és az igaz barátság!- felelték együtt a kis emberkék.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: