Dimény Panna: A ZABÁLÓ TÜNDÉR

Élt egyszer egy szerencsés kis tündér. Szülei, testvérei, barátai szerették, szép palotában lakott, gyönyörű ruhái, játékai voltak és örömmel járt oviba. De, volt egy nagy bánata is. Pajtásai Gömböcének nevezték és ez fájt. Ritkán, ha tükörbe nézett, látta, hogy igazuk van, minden óvodásnál gömbölyűbb. Ilyenkor elkeseredetten rohant a konyhába és a hűtőszekrényben levő süteményekből jól bezabált.
– Jaj, mit tettem? Ezt nem kellett volna… – siránkozott, amikor érezte, kipukkad. Telt az idő és egyre jobban kerekedett.
Egy reggel, Gömböce dúdolva indult az oviba, két, megtömött uzsonnás táskával. Jó kedvében nem vette észre, hogy nem csak ő kelt fel, hanem a szél is.
A dal végére érve, megbotlott és hasra esett. Táskái messze repültek. Próbált felállni, de a pocija miatt ez nem ment könnyen. A játékos szél gondolt egyet és felkapta. Uccu, neki! Úgy vitte, mint egy lufit. A kezdetén, ez tetszett is neki. Jó volt látni mindent felülről…
– Jaj! Jaj! Nekem annyi! Hogy fogok leszállni? – döbbent rá néhány órás repülés után. Nem volt mit tenni, várt, amíg a szél megsajnálta és letette egy ismeretlen út szélére. Pityeregni kezdett.
– Hé, kislány, miért sírsz? – kérdezte egy arra futó versenyző.
– Hol vagyok? Haza akarok menni! Ne hagyj itt egyedül… Magaddal vinnél? Légy szíves…
– Persze, tarts velem! – A beszélgetés alatt nem álltak meg, szaladtak. Gömböcéről folyt a víz. Izzadt. A szíve gyorsabban dobogott. Egyre lassabban haladt… A versenyző messze jutott… Eltűnt. A kicsi összeroskadt az út porában.
„Miért? Miért ettem olyan sokat?  Ezért nem tudtam követni! Jaj, ha majd egyszer otthon leszek, nem fogok torkoskodni, és csak azt fogok enni, amit anyukám mond!”– fogadta meg.
Hosszú pihenés után, tovább vánszorgott. Egyszer furcsa zajra figyelt fel. Egy autó közeledett.
– Dirr-durr! – odaérve, az megállt.
Egy nagytata vezette, mellette ült a nagymama, hátul meg a két unoka.
– Mi szívesen elviszünk! – kedveskedtek.
– De jó! Köszönöm! – és elkezdte magát bepréselni. Fordult jobbra, fordult balra, próbált fejjel előre, háttal… De hiába, nem sikerült. Végül mindenki belátta, hogy ez lehetetlen. Elbúcsúztak egymástól. Az autó tovább robogott. A füstje is elszállt.
Elszontyolodva folytatta útját. Arról álmodott, hogy nagy lesz, okos és csinos, és kapni fog varázspálcát, mint minden tündér.
„Milyen kár, hogy kicsi vagyok és még saját magammal sem boldogulok!”– sajnálta önmagát.
Nagyon elfáradt, de nem adta fel. Ment-mendegélt…
„Vajon már látomásaim vannak?” – gondolta, mert úgy rémlett a távolban egy zöld folt állt. Lépteit gyorsította, már amennyire kevés ereje engedte. Egy gyümölccsel tele almafához érkezett.
– Kérlek, egyél belőlük! Nem bírom már, túl sok nekem! – kérlelte a fa.
A tündérke rádöbbent, hogy szörnyen éhes… Megevett néhány almát és leszedte az összest. Az útra is kapott néhányat.
– Hálásan köszönöm, segítségedet. Az almáim biztosan hasznodra lesznek! – búcsúzkodott a gyümölcsfa.
Láss csodát! A zamatos gyümölcstől, Gömböce valójában érezte, hogy ereje nő, fáradtsága elszáll. Életében először evett almát, ráadásul zabálás nélkül. A gyaloglás már nem okozott gondot. Nem volt éhes, sem szomjas, de poros az igen!
– De ügyes voltam! – dicsérte magát és egyre fürgébben lépkedett.
– Ni, az egy tó! – figyelt fel később, a jobb oldalon levő látványra. Rohant megmosakodni. A víztükrében egy csinos idegent látott. Körös-körül kereste. Sehol senki… Ismét a vízre pillantott és szájtátva fedezte fel, az ismeretlen az ő orrát, száját, szemeit viseli.
– Hát az én vagyok! – ujjongott, alig ismerve magára. – Nahát! Megváltoztam! Vajon mit fognak szólni otthon?– találgatta jókedvvel.
Sokat mendegélt tovább, míg az óvodájához ért.
Volt ámulás, bámulás! Volt nagy öröm! Többet senki nem szólította Gömböcének! Biztos volt, majd megkapja a varázspálcát.
Ígéretét soha, nem szegte meg.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: