Frey József: Az aranyvödör

Élt egyszer egy faluban egy gazfickó, akit senki sem szeretett. Egész nap csak a lopáson, és a gaztetteken járt az esze. Ez az ember mindig csak a saját hasznát nézte, és csak becstelen dolgokat művelt. Csalt és lopott, de olyan ügyesen, hogy sosem tudták rábizonyítani gaztetteit.
Egyszer, amint a falu útján sétálgatott, egy kisfiút pillantott meg. Ez a kisfiú már sokat hallott a faluban lévő tolvajról, aki már több embert kifosztott. Elhatározta,  hogy megtréfálja a rablót. Amint meglátta, hogy a tolvaj felé megy, erre a kút tövében keservesen elkezdett sírni. A rabló megszólította:
– Mi a baj kisfiú? Miért sírdogálsz itt magadban?
-A szüleim nagyon le fognak szidni. Elszakadt a kötél, és az aranyvödröm ott maradt a kút fenekén – felelte a gyerek.
A gazfickó szeme felcsillant az aranyvödör említésére. Ledobta magáról a ruháit, és lemászott a kútba. Ott azonban hiába keresgélt, még rozsdás vödröt se talált, nemhogy olyat, ami aranyból van. Nagy nehezen bosszankodva felmászott, s mire felért, a kisfiúnak és a ruháinak nyoma sem volt.
– Segítsen valaki! Hozzák vissza a ruhámat! – kiáltozott, de aki arra járt, csak kinevette. Senki se szánta meg a nevetségessé vált tolvajt.
Bizony, bizony. Ha becstelen személyen esik kár, akkor őt senki sem sajnálja. Ne is várjon azoktól segítséget, akiket ő valaha megkárosított. Itt a vége fuss el véle! Aki nem hiszi az járjon utána!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s