Kővári Liliána: A csodavilág megmentője

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű csodavilág, ami öt részből állt: a mágikus föld, a szavanna, a mocsár, a békés erdő, valamint a végtelen óceán alkották. Ezt a világot varázslatos lények lakták.
Egy napon nagy baj történt! Sorra tünedezett el a csodavilág minden egyes része. A történtekért egy fekete, szárnyas gepárdot vádoltak, aki magányosan élt egy tisztáson, száműzetve. Mivel a gepárdot jogtalanul vádolták, elhatározta, hogy kideríti az igazságot. Nyomozás közben észrevett egy földalatti járatot. Ahogy egyre mélyebbre sétált benne, melegebb lett a levegő. Mikor leért, meglátott egy sárkányt, de annyira meleg volt, hogy majdnem megfulladt, elsötétült előtte minden. Amikor magához tért a sárkány magasodott fölé, és beszélt hozzá:
– Jobban vagy már? Védőpajzsot varázsoltam rád, hogy ne történjen többet ilyen!
– Hol vagyok? – kérdezte a gepárd kábultan.
– A föld alatt, a barlangomban! Mondd, mit keresel te itt?
– A csodavilág napról napra köddé válik. Segítened kell! Tudod, mi történik fenn?
– A szárnyas árnypárducok!
– Mik?
– Nagyon hasonlítanak rád, de láthatatlanná tudnak válni. Bosszút akarnak állni a világotokon.
– Miért?
– Régen az árnypárducok és a néped békességben éltek. Akkoriban volt egy hatodik földrész is, az árnyékhegy. Ott éltek ők. Egy napon napfogyatkozás volt, és úgy ahogyan téged, őket is igazságtalanul vádolták, és száműzték a csodavilágból. Azt hitték ők okozták a sötétséget.
– Te honnan tudsz ezekről?
– Maradjunk annyiban, hogy én mindent tudok!
– Így már minden világos! Azért hibáztatnak engem, mert azt hiszik, hogy én is árnypárduc vagyok.
Pedig nem! Ki kell békítenem őket, de most rögtön! Köszönöm bölcs, öreg sárkány! Mennem kell!
– Maradj! Túl veszélyes! – figyelmeztette Agon, a sárkány, de ezt már nem hallotta.
Mire felért a felszínre, már csak a tisztás maradt a csodavilágból.
– Árnypárducok! Gyertek elő! Mutassátok magatokat! Bízzatok meg bennem! Én is olyan magányos vagyok, mint ti! Kiközösítettek! Ám, ha megbékéltek, minden más lesz!
Ezeknek a szavaknak a hallatán előjöttek, és a világ újra a régi lett. Még az árnyhegység is újra látszott! Csodavilág népe megbékélt az árnypárducokkal. Ezt a gepárdnak köszönhették. Befogadták, együtt élt az árnypárducokkal. Azonban volt egy kis baj. Az árnypárducok, miután száműzték őket, egy tűznépet szolgáltak. Mikor megtudták, hogy szolgáik már nem térnek vissza, elhatározták, hogy ellopják büntetésül világuk legszebb lényét, az unikornist, és csak akkor adják vissza, ha ők is visszakapják korábbi szolgáikat.
Közben gepárdunk, új nevén az Árnyék, az árnypárducok új vezetője, boldogan sietett a jóságos sárkányhoz, Agonhoz, hogy közölje vele a jó hírt.
– Agon! Agon!
– Tessék!
– Képzeld el, kibékítettem a két ellenséges népet, és én lettem az árnyvezér!
– Micsoda? Ezt nem kellett volna!
– Miért? Nem ez volt a cél?!
– Ők szolgák voltak! A tűznép szolgái! Biztos, hogy vissza akarják kapni őket! Menj gyorsan vissza, bármikor támadhatnak!
– Figyeljetek rám barátaim! Nagy veszély fenyeget minket! Meneküljünk! – de sajnos senki nem hallgatott rá.
Bekövetkezett a sárkány jóslata: a tűzlények odaértek, és egy tűztigris lépett elő:
– Követeljük vissza a cselédeinket, vagy leigázunk benneteket, és elvisszük a legszebb állatotokat, az unikornist!
– Nem adjuk meg magunkat! – mondta Árnyék.
– Az egyszarvú akkor a miénk! Gyerünk hozzátok! Ha visszakapjuk a szolgáinkat, ti is visszakapjátok őt!
Miután a tűzlények távoztak a fogollyal, Árnyék összehívta csapatát:
– Árnypárducok utánam! Visszaszerezzük az unikornist, és száműzzük a tüzeseket a leghidegebb tömlöcbe! Benne vagytok!?
A sereg éljenzett, és vele tartott.
Tűzföldre érve az unikornist egy ketrecbe zárva találták két tűzló őrizetében. A terv a következő: köddé változtatjátok a ketrecet, így az unikornis tud majd varázsolni, mágikus szarvával eltűnteti, és jéghideg tömlöcbe juttatja őket. A terv szerint cselekedtek az árnypárducok, a ketrec köddé vált, és az egyszarvú kivágtatott belőle. A tűzlovak üldözték, de egyszer csak megtorpant, és feléjük fordult, aztán csak egy fényvillanás, és eltűntek a gonosztevők!
A csodavilágba visszatérve boldogan, nyugalomban, és harmóniában éltek tovább egymással!

Reklámok

Kővári Liliána: A csodavilág megmentője” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hihetetlen, részletesen átgondolt fantáziavilágot társz elénk. Gratulálok, nagyon ügyes vagy!

  2. Gratulálok! Mindig is tudtam, hogy egy Kis Csoda vagy!! Most olvastam fel Bíborkának! Feltesszük az esti mese listára!

  3. Nekem mint írónak és tizenévesnek nagyon tetszik és szeretném ha tovább írnál ilyen meséket és indulnál versenyeken mert nagyon tehetséges vagy.

  4. Egy csodálatos misztikus világ bemutatása, magával ragadó, fantáziadús mese. Fordulatokkal gazdagítva, igazán lebilincselő. Gratulálok hozzá, és még sok ilyen költeményt kívánok!!!

  5. Páratlan képzelőerő, és ötletgazdag alkotás. Ritkaság számba vehető! Gratulálok, szép munka!!!!

  6. Remélem te írod majd a korosztályod Gyűrűk ura eposzát, vagy Harry Potterét! Hihetetlen színeket alkotsz! Nagyon bűszke vagyok rád!
    Ez nem egy szokványos mesevilág, sokkal több annál!

  7. Misztikus,fantáziadús,és varázslatos alkotás!Így tovább!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s