Naszvadi Mátyás: Az eltűnt kiscica

Volt egyszer egy család, aki boldogan élte mindennapjait. Ez a család egy anyukából, egy apukából és három gyerekből állt. Már régóta szerettek volna egy kismacskát.
Egy nap az anyuka a faluban sétált és elkezdte követni őt egy cirmos cicus. Látszott rajta, hogy gazdátlanul kóborol és már rég nem kapott enni. Miután az édesanya meggyőződött róla, hogy biztos nincs gazdája, hazavitte gyerekeinek. Mikor a gyerekek az iskolából és az óvodából hazaértek nagyon örültek neki. Sok szeretetet kapott és rengeteg aranyos nevet adtak neki. Még a házhoz érkező ismerősök is megsimogatták.
Sajnos ez az öröm nem tartott sokáig, ugyanis egy éjszaka eltűnt a cica, és nem akadtak nyomára sehol a környéken. A gyerekek nagyon elszomorodtak, mert napokig nem tudtak semmit a házi kedvencükről. Minden nap keresgélték abban a reményben hátha csak elkóborolt, és visszajött. A gyerekeknek eszébe jutott, hogy talán ha szép meséket olvasnak neki, visszajön. Az összes könyvüket felolvasták egy kivételével. Azt is fellapozták és találtak is benne egy macskákról szóló történetet, elkezdték mesélni. A vége felé megakadt a szemük egy képen, amelyen egy új alakot ismertek fel, nagyon hasonlított az ő cirmosukra. A történet váratlan fordulatot vett, az a jószág, amit ők felismertek, veszélybe került. Nem is merték tovább olvasni. A könyv hátuljában találtak egy utasítást, amely szerint, ha egy kutyának felolvassák a költeményt,ő bemehet a könyvbe és kihozhatja a bennragadt állatot. Már rohantak is kutyájukhoz Fülihez hogy felolvassák neki a mesét, amivel megmenthetik a mesekönyv foglyát. Mikor befejezték az olvasást a kutyus már el is tűnt. Az aranyos macskamentők nem tudtak felkelni a padról az izgalomtól, hogy vajon mi történik éppen. Sokáig üldögéltek ott. Az édesanyjuk vitt nekik kakaót és pogácsát hogy nehogy éhezzenek ugyanis két napig ücsörögtek mire lett valami eredmény. A kétnapi várakozás után egyszer csak kinyílt magától a könyv és kiugrott belőle a két túlélő. A mesevilágnak elég furcsa hatása volt a két háziállatra, mert megérkezésük után elkezdtek beszélni kis gazdáikhoz. A gyerekek rettenetesen megijedtek ettől az eseménytől. Mindkét jószág egyszerre elkezdte mesélni min ment keresztül, ezért a hallgatók nem értettek belőle túl sokat. Hallottak hétfejű sárkányokról, veszedelmes oroszlánokról, óriási elefántokról, rémisztő ragadozókról. A kölykök már a történet hallgatásába is beleborzadtak. Sajnos ez a csoda nem sokáig tartott, még mielőtt a kalandjaik elmesélését befejezhették volna egyszerre megnémultak, onnantól kezdve bármennyire akarták is, nem tudtak többé beszélni. A megdöbbent család hagyta megpihenni hőseit.
Onnantól kezdve minden visszaállt a régi kerékvágásba, azonban sokkal jobban ügyeltek arra, hogy Füli és Cirmi még csak véletlenül se tűnhessen el, és mindennap lefekvés előtt megnézték, hogy a két utazó meg van-e. A család sokkal bátrabbnak találta őket a kalandjuk után. A kalandorok mesebeli képességeik elvesztése után nem emlékeztek semmire, csak hevertek mindennap az udvaron mintha átlagosak lennének. Máig is élnek talán,ha meg nem haltak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s