Pethő Levente Marcell: Az Erdő Király Gyermekei

Réges-régen, a boszorkányok és varázslók idejében, egy hatalmas kastélyban élt egy ősz szakállú, öreg király. Igazságosnak és bölcsnek tartották az országában. A kastély mellett, amerre a szem ellátott, körös-körül sűrű erdő volt, az erdőben pedig száz katona védte a király biztonságát. Erdő Királynak hívták őt, sokszor napokig távol volt vadászaton. Boldogan élt fiával és lányával, akiket sok mindenre megtanított.
Egyszer a király nagyon megbetegedett. Az orvosai szerint csak egy különleges főzet gyógyíthatná meg Őt, ám ehhez a főzethez három dolog hiányzott. A király magához hívatta a lányát és a fiát és így szólt hozzájuk: hozzatok nekem a Denevérek barlangjából Zöld-kristály port, a Varázslók völgyéből Feketefa gyökeret és az Óriások hegyéről forrásvizet. Máris indultak volna ám apjuk még így szólt:
–    Fiam, legyen veled a kardom és használt az erőd! Lányom, legyen veled a nyilam és használd a gyorsaságod. Együtt bármire képesek lesztek!
Így hát elindultak a hosszú útra. Erdőn és mezőn keresztül, öt nap múlva elérkeztek a Denevérek barlangjához. Meglepetésükre a barlang belsejében egy óriási labirintus tárult eléjük. Bementek, hiszen a Zöld-kristályért jöttek, de egyre csak azt vették észre, hogy körbe-körbe járnak.
–    Így soha nem jutunk a végére. – szólt a fiú.
–    Megvan! Tudom már hogyan jutunk a végére, csak a denevéreket kell követnünk. – mondta a lány.
Így követték a denevéreket és hamar eljutottak a kristályhoz. A fiú az apjától kapott kard segítségével kifeszített egy kristályt. Megfordultak és már indultak volna visszafelé, amikor észrevettek egy felfelé vezető csigalépcsőt. Amikor felmentek, a hegy másik oldalán találták magukat, ahonnan már látszott is a távolban a Varázslók völgye. Egy mérföld gyaloglás után egy hangosan dübörgő folyó állta útjukat. Együtt tutajt építettek farönkökből és átkeltek az erős sodrású folyón. Mindenütt füst volt és fura hangok hallatszottak egy tisztásról.
–    Ez már biztosan a varázslók völgye! – szólt a lány.
Közelebb lopózva látták, hogy a tisztáson három varázsló fura dolgokat mormol egy üst körül ülve. Sajnos a nagy Feketefa pont a tisztás közepén állt. Csak vártak és vártak, de egyre többen érkezett a tisztásra. A lány már éppen mondta volna tervét, amikor a testvére vakmerően a varázslók közé vetette magát. Hirtelen jött varázslatokkal, hosszú kezű kis lényekkel és villámgyors fénylő madarakkal próbálták a fiú útját állni. A lány rögtön segítségére ugrott és legyőzték a fura lényeket.
A varázslók kegyelemért könyörögtek, majd a  fiú így szólt:
–    Nem akarunk bántani titeket, nekünk csak a Feketefa gyökeréből kell egy darab.
–    Vigyétek! Vigyétek! Csak ne bántsatok minket! – mondták a kétségbe esett varázslók.
Így tovább indulhattak. Már hosszú mérföldeken keresztül csak kopár, sziklás hegyeken keresztül haladtak, amikor megláttak egy magányos erdőlakó Elf-et. Megkérdezték, hogy mit keres erre, hiszen egy fa sincs látótávolságban, pedig az Elf-ek az erdőben élnek. Erre ezt válaszolta:
–    Eltévedtem, amikor új erdőt indultunk keresni. Csak azt tudom, hogy az Óriások hegye mögött vannak a többiek.
–    Akkor tudunk segíteni, mert mi is oda tartunk. – válaszolta a fiú.
Most már hárman haladtak tovább, amikor hirtelen megmozdult a föld.
–    Ezek az Óriások! – kiáltották együtt és csakugyan elérkeztek az Óriások birodalmába.
A lány gyorsan megállította a testvérét, nehogy megint hőst játsszon és elmondta a tervet. Elf volt az elterelés, aki elkezdte idegesíteni az óriásokat, akik így el akarták kapni őt. A fiú a forrás őrzőjét csalta el, így testvére addig a forrásból meríthetett vizet. Amint megszerezték azt, amiért jöttek gyorsan eltűntek az erdőben és már indultak is a kastélyhoz. Egyszer csak, az út felénél, amikor megálltak pihenni, hirtelen gyökerek törtek elő a földből és elkapták őket. Gyorsan kiderült, hogy a veszély mögött Elf társai állnak és így elengedték őket. Elköszöntek Elf-től így most már csak ketten siettek tovább. Amikor megérkeztek a király már nagyon rosszul volt. A főzetet gyorsan elkészítették, amitől apjuk hamar jobban lett.
Így az Erdő király meggyógyult és elosztotta királyságát a gyerekei között. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: