Szabó- Zillich Zénó: Kacsacsőrű, tarajos sünmaki

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy repülőgép ami Madagaszkár felé tartott. Ezen a repülőn utaztam a családommal Antananarivoba. Az utazást egy makis pályázaton nyertem a következő történettel:
“Már három napja hajóztunk Indiától Fokváros felé. Kikötöttünk Madagaszkáron is. Egy hetet töltöttünk ott. Az utolsó napon elmentünk az esőerdőbe. Az egyik tisztáson megálltunk pihenni. Letettük a csomagjainkat egy fánál. Nagyon sok makit láttunk és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha nekem is volna egy különleges makim. Mikor tovább mentünk, a táskám nehezebbnek tűnt mint korábban. Amikor a hajón kinyitottam a zsákom, nagyon meglepődtem. Egy állat bújt ki belőle. Sosem láttam még ilyet: kacsacsőre és taraja volt. A hátán rövid tüskék virítottak, melyek egy sün tüskéire emlékeztettek. A szőre barna volt, hosszú fekete farkát barna csíkok díszítették. Nagy zöld szemeivel kíváncsian nézett rám, körülbelül 40 cm hosszú volt, a farka pedig 60 cm-res. Éhesnek látszott, ezért megkínáltam egy mangóval, amit pillanatok alatt eltüntetett. Ezután egy majom ügyességével felkapaszkodott a függönyön és a karnisról nézett körül a kabinban. Próbáltam egy banánnal lecsalogatni, de hirtelen össze-vissza ugrándozni kezdett és fél órán keresztül meg sem állt. Bukfencezett, a földön ugrált, hol négy lábon, hol pedig két lábon, alig győztem a szemeimmel követni. Egyszer csak furcsa, magas hangokat kezdett el kiadni. Végül nagyon elfáradt és az egyik sarokban elaludt. Gyorsan elővettem a makihatározómat és átlapoztam. Legnagyobb meglepődésemre ilyen makit nem találtam a határozóban. Nagyon izgatott lettem a felismeréstől, hogy egy új makifajt fedeztem fel. A Fokvárosig tartó hajóút során nagyon jól összebarátkoztunk és sok dolgot tudtam még meg az új háziállatomról. A fedélzeten mindig felkúszott az árbocra, így kiváló matróznak bizonyult. Ebéd után ha sütött a nap, rögtön széttárta a végtagjait és napozni kezdett. Naponta körülbelül 2 órát töltött bolhászkodással, sőt még az én hajamat is átvizsgálta, hátha talál magának egy kis csemegét. Megdöbbenten tapasztaltam furcsa szokását, hogy bolhászkodás és tisztálkodás után, mintha fogat mosott volna, a nyelvét körbe-körbe járatta a szájában. A kedvence eledele a kókuszdió volt, de nagyon szerette a faleveleket is, amikhez a kikötéseinkkor juthatott hozzá. Meglepő volt számomra, hogy milyen keveset ivott, viszont annál több gyümölcsöt evett. Az egyetlen dolog amit nehezen viseltem, hogy illatmirigyeit használva különös szaggal jelölte meg a kabinunkat. A többi utas is nagyon megszerette ezt a kedves és vidám kis szőrmókot. Büszke voltam az én kacsacsőrű tarajos sünmakimra, ő volt az utazásom legnagyobb ajándéka. Fokvárosban megvizsgálták a helyi állatkertben és új makifajként regisztrálták. Azóta a tudósok már Madagaszkáron is felkutatták ezt a különleges makifajt.”
Időközben a repülő leszállásra készülődött. Izgatottan vártam a makikkal való találkozást. Megbeszéltem a szüleimmel, hogy a tsimbazazai állatkert felkeresésén kívül a madagaszkári esőerdőbe is ellátogatunk, abban bízva, hogy sokféle makival találkozunk, sőt talán még egy új makifajt is felfedezünk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s