Kocsis Virág: Az eltévedt süni

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg tölgy, a tölgy tövében pedig lakott egy sün család; Sün anya, Sün apa és négy sün gyermek: Samu, Sára, Sebi és Sarolta.
Egyszer, egy szép őszi délután, a Sün család elindult körtéért az erdő szélén álló körtefához. Már majdnem odaértek, mikor a horizonton sötét felhők kezdtek el gyülekezni.
– Eső lesz – jegyezte meg Samu.
– Akkor siessünk!– mondta sürgetően Sün apa.
Hamarosan el is indultak hazafelé.  Egyszer csak Sarolta megpillantott néhány gyönyörű piros almát egy almafa alatt. Gondolta, szed a családjának néhányat.  Gyorsan odaszaladt, de megbotlott, és hirtelen beleesett egy avarkupac alatt rejtőző lyukba.
– Segítség!!! Segítséééég!!!!! – kiabálta, de a lyuk tetejére hullott avar elnyomta a hangját.
A vihar hangos dörgéssel és sok-sok villámmal érkezett. Sarolta a szárazabb levelek közé bújt, így próbálta melegen tartani testét. A levelek azonban hamar átáztak, így a kis süni hamarosan ismét fedél nélkül maradt.
– Most mit tegyek?! –siránkozott. – Bárcsak itt lenne Anya! Megpróbált továbbmenni, de megcsúszott a sárban, és egy levélkupacba pottyant.
– Jé, talán egy ajtó? – ugrott fel örömében, majd nekiveselkedett, és arrébb tolta a nagy követ. A kő mögött tágas vájat kezdődött.
– Itt legalább meghúzhatom magam! – kiáltott fel örömében, azzal bebújt a lyuk száján.
A lyuk mögött egy kis odúra lelt, az odúban pedig egy levelekből készült ágy fogadta. Sarolta gondolkodás nélkül belefeküdt, és mivel közben beesteledett, hamarosan mély álomba merült. Mindeközben a Sün család többi tagja hazaérkezett. Másnap reggel, a vihar elmúltával azonnal Sarolta keresésére indultak.
– Sarolta! Sarolta!! – kiabálták kétségbeesetten testvérei.
– Valaki aludni szeretne! – hallatszott a fáról egy hang, és a következő pillanatban egy mérges bagoly dugta ki fejét egy fa odvából.
– Berta, pont rád van szükségünk!! Képzeld, tegnap este elveszett Saroltánk az erdő szélén! Tudnál segíteni nekünk?
– Én ugyan nem! De Vili ráér! Igaz, Vili? – kérdezte Berta.
– Igen, persze!- mondta a veréb, és már repült is.
Sarolta eközben felébredt. Amint kinyitotta szemét, azonnal hátra is ugrott ijedtében. Egy nagy fekete állat állt előtte.
– Ki vagy te?- kérdezte remegő hangon Sarolta.
– Én Vakond vagyok. Az a kérdés, hogy te ki vagy, és mit keresel itt?- förmedt rá a kis sünre a vakond.
– Én Sün Sarolta vagyok, és eltévedtem az erdőben tegnap este. Kérlek, ne bánts!!
– Jól van – mondta megenyhülve a vakond. – És te hol laksz?
– Az öreg tölgyfa tövében- felelte a süni. – És téged hogy hívnak?
– Valér. Na, gyere, induljunk! – szólt a vakond.
– Rendben – lelkesedett a Süni, azzal elindultak az alagútban. Hamarosan Valér megállt egy kő előtt.
– Hol vagyunk? – kíváncsiskodott Sarolta.
– Az alagút végében – felelte higgadtan a vakond. – Menj ki, indulj el a bükkfa irányába, és pár óra múlva otthon is leszel. Örülök, hogy megismertelek! Jó utat! – mondta Valér, azzal elhúzta a követ a süni orra előtt.
A süni elindult, ám hamarosan lárma támadt.
– Ott van!! Ott van!! – kiabálta valaki.
– Ki az? – kérdezte Sarolta, és a következő pillanatban Vili bukkant elő a lombok mögül.
– Gyere, gyere utánam!!- kiáltotta a veréb, és elkezdett repülni.
Sarolta futott utána, ahogy a lába bírta. Hamarosan Vili megállt, és ott állt Sün anya, Sün apa, Samu, Sára és Sebi.
– Anya! Apa! Testvéreim! – kiáltotta a süni, és boldogan anyja nyakába borult.
Megfogadta, hogy többé egy centire sem megy el a családjától.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s