Lencz Balázs: Felhő, a cirmos lovag

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy macskalovag, akit Felhőnek hívtak. Ez a lovag hősies volt, minden útjába kerülő bajbajutottnak segített, akivel vándorlása során találkozott. Egyszer egy nagy erdőbe ért. A rengeteg mélyén bandukolt éppen, amikor egy vékony hangocskára figyelt fel.
– Segítség, segítség! – hallatszott egy tulipán virágából.
Felhő nem tudta, ki lehet a jajveszékelő? Addig-addig ment a hang irányába, míg végül megtalálta azt a tulipánt, ahonnan a segélykiáltások érkeztek. A jószívű kandúr letérdelt a virág mellé és megkérdezte, hogy miben segíthet?
– Beszorultam a szirmok közé! Segíts rajtam, kérlek! – könyörgött a virág belsejéből érkező hangocska.
– Segítek én szívesen, csak mondd meg, hogy mit tegyek! – ajánlkozott a kandúr.
– Egy találós kérdésre kell felelned:
„Nem kérdez, csak mindig ad,

Ha feltétlen, csak úgy igaz,

Minden ember reá vágyik,

Az is, akin másképp látszik.”
A macska töprengeni kezdett. Mi lehet az, amire mindenki vágyik, még az is, aki nem tudja magáról? Talán a tej? Hiszen ki ne vágyna a tejre? Ő maga nagyon is! De aztán tovább gondolkodott: „Nem kérdez, csak mindig ad.” Ez vajon mit jelenthet? Ő is megpróbál mindig jót tenni másokkal, kérdezés nélkül és nem is vár el ezért semmit. Viszont mindig érez magában egy jó érzést utána. Már el is kezdte kapiskálni a dolgot! Hiszen mindenkinek szüksége van megértésre, figyelemre, tehát mindenkinek szeretet kell! Megtalálta a megoldást! Boldogan fordult a szirmait zárva tartó tulipán felé:
– Megvan a rejtvény megfejtése! A szeretet az! – ujjongott.
Erre, mint valami varázsszóra a virág kitárult, és egy csodaszép tündérke szállt ki belőle. Hősünk szája tátva maradt a csodálkozástól és még egy „miaúúú!” is elhagyta száját.
A tündér rámosolygott és így szólt:
– Kedves, bátor Felhő lovag! Annyian próbáltak már rájönni a megfejtésre, de eddig még senkinek sem sikerült! Az, hogy neked igen, mutatja, hogy különlegesen jó szíved van! Ezért teljesítem egy kívánságod! Jól gondold át, mit kívánsz! Mi az, amire a legjobban vágysz?
A kandúr gondolkozni kezdett. Oly’ sok mindenkin segített már, de sosem volt igazi családja! Mindig csak vándorolt egyik helyről a másikra, nem volt otthona, nem volt hová hazatérnie. Most, hogy így belegondolt, mindig is hiányzott neki egy hely, ahol hazavárják.
– Amit a legjobban szeretnék, az egy kedves család, ahol a gyerekek szívesen játszanak velem, simogatnak, finom meleg tejjel kínálnak és én hálásan dorombolok, hozzájuk bújok.
Ezt kívánom csak és semmi mást!
A tündér suhintott egyet apró varázspálcájával és hirtelen minden aranyszínű fényben ragyogott.
Mire a macskalovag kinyitotta szemeit, egy zöld bokor alatt feküdt és négy apró cipőt látott mozogni, majd hangokat hallott:
– Nézd, egy cica! Milyen aranyos! Vigyük haza!- kiabálta az egyik kisgyerek.
– Cicc, cicc, cicc gyere szépen! – hívogatta a másik.
A kandúrnak több sem kellett. Kibújt a bokor alól, a gyerekek lábához futott, odadörgölőzött, azok a kezükbe kapták, hazavitték és azóta is boldog játszótársai egymásnak. Együtt játszanak és élnek szeretetben.

Ha hiszitek, ha nem, így került Felhő a Lencz családhoz. Aki nem hiszi, járjon utána!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: