Pataki-Péter Hanna: A smaragdszemű báró

Egyszer, még kislány koromban, amikor a szomszédunkban lakó Kálmán bácsi csodálatos régiségboltjában játszottam, megpillantottam az ablakban egy különös macskafigurát. A macskaalak fehér frakkot viselt,zöld mellénnyel és piros csokornyakkenővel.Fehér cilinderét előrenyújtott karjában tartotta,míg sétapálcáját maga mellett,úgy mintha várt volna valakire.Aranysárga bundája volt és csodálatos zöld szemei.Valamiért nem tudtam levenni róla a szememet. Ekkor megszólalt a régi kakukkos óra, amire összerezentem, ezután erős fény ragyogta be a boltot. Ekkor belenéztem a már kezemben ülő macskaszobor smaragzöld szemébe.Annyira erős és vakító volt a szeméből áradó fény,hogy nem láttam semmit. A következő pillanatba arra eszméltem,hogy már nem a csodálatos antik üzletbe vagyok,hanem egy furcsa város főterén. Nem hittem szemeimnek,ezért megdörzsöltem,de kétségtelenül átkerültem egy másik világba.Az utcákat macskakő borította.Régies ruházatba öltözött különös emberek,macskák,tündérek,törpék és varázslók járkáltak szerte.Nem mertem megszólítani senkit.Csak járkáltam az érdekes műhelyek,jósdák,varázsboltok elképesztő gyűrűjébe. Minden és mindenki olyan szomorúnak tűnt. Egyszercsak egy erős,szőrős valamit éreztem a karomra kulcsolódva,egy kövér fehér mancsa volt.Két lábon állt,arany frakkban és meghajolt előttem.
-Üdvözöllek,kisasszony!Ez itt a múlt,ahol még léteznek csodák és minden varázserővel bír.Én vagyok ennek a világnak a nagykövete.-Mondta kevélyen,miközben simított egyet bajszán és meghajolt még egyszer.A meglepődöttségtől egy szó sem jött ki a torkomon.A macska rosszallóan nézett,de folyatta mondandóját:
– Itt olyan emberek laknak,akikkel történt valami a múltjukba és ennek köszönhetően ittragadtak.Vagy valami különös erővel bíró régi tárgy megbűvölte őket,ezáltal a tárgyban lakozó lélek terhét kell cipeljék életük végéig.Ha nem jutsz ki naplemente előtt,akkor örökre ennek a világnak a rabja leszel.-Mondta unott arckfejezéssel és szívott egyet a gyémántberakásos pipájából.Én nem tudtam elhinni,hogy ez történik velem.Haza akartam menni és megölelni a szüleimet.Ekkor kétségbeesetten sírni kezdtem,azt éreztem,hogy minden erőm elhagyott és örökre ottragadok.
-Ejnye,te lány!Az embergyerekek mindig csak sírnak és jajgatnak,puhányok és elkényeztetettek vagytok!-Miután leteremtett odanyújtotta zsebkendőjét,amire nevének kezdőbetűi voltak arannyal ráhímezve.Reszketve letöröltem könnyeimet és megpróbáltam erőt venni magamon.
-Csak úgy menekülhetsz meg,ha megkeresed Gilbert von Wallenstein bárót,aki megbűvölt téged smaragdzöld szemeivel.-mondta hetykén,mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga.
-Az ő kezében van a sorsod,légy nagyon bátor és ne engedd,hogy elvegye emlékeidet!Mindig emlékezz arra,hogy ki vagy!Csak így törheted meg az átkot.-Ezekkel a tanácsokkal látott el és adott egy illatos gombócot,arra az esetre,ha kezdeném elfelejteni,hogy ki vagyok.
-Most menj egyenesen előre,mindig csak előre.Egy várnak a kertjébe fogsz érni,ahol van egy iránytű.Ha elég erősen koncentrálsz megmutatja majd az utat,amin eljuthatsz a Báróhoz.Engem szolít a kötelesség. Sok szerencsét, ifjú hölgy!-Meghajolt utoljára és eltűnt,mintha ott se lett volna.Kétségek között útnak indultam ebbe a bűvös forgatagba.Nagyon féltem,de tudtam,hogy bátor és erős kell maradjak,ha haza akarok jutni.Gyors léptekkel haladtam mindig csak előre,ahogy a szigorú macska mondta.Nemsokára megérkeztem egy hatalmas vár kertjébe.A vár színes kövekből volt felépítve,oldalán borostyán volt felfuttatva.A kert tele volt gyümölcsfákkal és virágokkal.A kert közepén húzódott az iránytű.Nagy levegőt vettem és beálltam a közepére.Csak arra koncentrátam,hogy meg kell találjam a Bárót. Behunytam a szememet,ekkor az iránytű életre kelt,elindultak mutatói.Forogtak körbe-körbe,egy örvényt csináltak,ami beszippantott.Arra eszméltem fel,hogy egy vonaton ülök, ami egy rózsákkal felfuttatott pavilon felé tart. Amikor odaért ledobott magáról és továbbment. Ahogy közelebb értem a pavilonhoz egy kecses macska alakja körvonalazódott. Felismertem, ő volt a smaragdszemű báró,ugyanolyan pozicióba állt,mint a boltba.Nagyon féltem megközelíteni,hiszen tőle függött a sorsom.Minden erőmet és bátorságomat összegyűjtöttem és a háta mögé léptem.Nem vett észre,csak bámult mereven a végtelenbe.
-Öön Gilbert von Wallenstein báró?-mondtam félve,miközbe finoman megböktem vállát.
-Igen, én vagyok. Üdvözöllek, kisasszony!- Ekkor mélyen a szemembe nézett smaragzöld szemeivel.Egy pillanatig elsötétült előttem minden.Ezután filmszerű képek jelentek meg előttem.Egy fiatal szerelmes párt láttam régies ruhákba.Mind a ketten nevettek és boldogok voltak.Bementek egy kávézóba,ahol a pult mögött meglátták a Bárót,de nem egyedül vol,hanem egy szürkés bundájú piros ruhát viselő elegáns macska hölggyel összekarolva,ő volt a Báróné.A pár megkérte a tulajdonost,hogy adja el nekik a Bárót.Erre a tulajdonos azt mondta,hogy a Bárót nem szakíthatja el a Bárónétól.A pár azt mondta,hogy mindkettőt elvinnék.A tulajdonos vonakodva,de beleegyezett.Az ifjú kapta a Bárót,a lány pedig a Bárónét.Kisétáltak a pályaudvarra,ahol a férfi felszállt a vonatra,a nő pedig integetett neki.Megígérték,hogy majd találkoznak és egyesítik a Bárót és a Bárónét.Ekkor ismét elsötétült minden és újra a Báróval álltam szemben,de mintha kicseréltek volna.Öregnek éreztem magam csupa olyan emlékkel,ami velem nem történhetett meg.Már a nevemre is alig emlékeztem,ekkor kigurult a zsebemből a Mohától kapott gombóc.Felvettem és beleharaptam,visszatértek az emlékeim és újra önmagam lettem.
-Kálmán bácsi volt fiatal korában.Akkoriban hegedűkészítőnek tanult egy külföldi tanodában,ott ismerkedett meg Klarisszával,a fiatal színésznővel.Mikor befejezte tanulmányait haza kellett utazzon.Ekkor tettek egy ígéretet egymásnak,hogy egyszer mindenképp újra fognak találkozni.De jött a háború és azóta sem kapták meg egymást és így én sem találkozhattam többet a Bárónéval.Ez a mi szomorú történetünk.Kálmán úr is ennek a világnak a foglya,csak nagyon ritkán kap kimenőt az emberi világba. Engem és a Bárónét egy nagyon tehetséges művész készített,aki még birtokában volt annak a tudásnak,hogy az általa készített tárgyakat lélekkel ruházza fel.Látom erős vagy és nem tudom átadni neked a bennem lakozó fájdalmas emlékeket,ezért az idők végeztéig egyedül kell cipelnem őket.-mondta lesütött szemmel.
-Nagyon sajnálom Báró úr,tudnék valahogy segíteni magán? Nekem már nincs sok időm hazajutni.-mondtam szomorúan,könnyek szöktek a szemeimbe.
-Nagyon kedves és jószívű lány vagy,ezért hazaengedlek.Ne félj!Egy dolgot tehetsz értem és Kálmán gazdámért,mégpedig azt,hogy kiveszed smaragzöld szemeimet és összetöröd szilánkjaira.Ha ezt megteszed,akkor elvesznek az emlékeim és megsemmisül a lelkem,amivel az engem megteremtő művész megajándékozott.Ekkor Kálmán bácsi is megszabadul emlékeitől és boldogan élhet az emberi világba.Ha ezt képes vagy megtenni,akkor egy szem alakú anyajegy fog megjelenni mellkasodon,amivel látni fogod az emberek bánatát.Ezért eddig senki nem tette meg.-mondta bánatosan.
-Én megteszem Báró úr!Ön nagyon önfeláldozó,ha ezt képes megtenni Kálmán bácsiért.-Mondtam félve,de ugyanakkor elszántan.
-Nagyon szépen köszönöm,kedves kisasszony!-Meghajolt és azt mondta,hogy készen áll.Fájó szívvel vettem ki csodálatos smaragdzöld szemeit,ami annyi fájdalmat,titkot,emléket őrzött.Szépen letettem a földre,had játszdozzon a lemenő nap fénye rajtuk utoljára.Nagy levegőt vettem és eltapostam a gyönyörű szemeket.Ekkor a Báró eltűnt és én egy csapásra otthon termettem.Másnap láttam Kálmán bácsit,aki kinyitotta csodálatos üzletét,amiben sokat időztem a Báróra gondolva.Idáig senkinek nem meséltem el ezt a történtet,mert úgy sem hitték volna el.De én tudom,hogy nem álom volt,hiszen ott a szem alakú anyajegy mellkasomon,ami mindig megfájdul,ha egy bánatos emberrel találkozok…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s