Reider-Tabáni Erzsébet: A száz évig alvó kislány

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, aki nagyon szeretett aludni. A kislány rajongott a mesékért és esténként többet is fel kellett neki olvasni, mire elaludt. Reggel pedig nagyon nehezen lehetett felébreszteni. Mindig azt mondta, hogy nem ő tehet róla, hanem az ágy nem engedi, hogy felkeljen. Egyik reggel, amikor a ház népe már az első kakasszóra felébredt, a kislány még mindig az igazak álmát aludta. A családtagok próbálkoztak különféle ébresztő technikákkal. Anyukája becézgette, cirógatta, szólítgatta: Kincsem, kelj fel! – mondta neki, de a kislány csak aludt tovább. Kivitték a napra, hogy majd a világosságtól biztosan felébred, de az sem segített. Próbáltak valami zajt kelteni, mindenféle fortélyt kitaláltak, hogy felébredjen: énekeltek, fedőket ütögettek, ajtókat csapkodtak, de a kislány meg sem mozdult. Mintha varázsporral elaltatták volna. Áthívták a szomszéd faluból a füves asszonyt is, aki több tucat erős illatú keveréket főzött. Azt javasolta, hogy ezeket tegyék a kislány orrához, aki majd, ha belélegzi az illatokat, magához tér. De sajnos nem így lett. A kislány szeme sem rebbent a füvek illatától. Az édesanyja és a család nagyon elszomorodott, de nem adták fel a reményt, hogy egyszer még felébred a kislány, így minden áldott nap megpróbálták felkelteni. De mindhiába.
Teltek, múltak az évek és a kislány közben annyi mindenről lemaradt. Nem láthatta a kistestvéreit, nem játszhatott az új játékokkal, nem ehetett anyukája finom süteményeiből, nem örülhetett a születésnapjainak, nem hallhatta a szép meséket, nem mehetett bálba, és amikor abba a korba ért volna, hogy férjhez menjen, udvarlók sem keresték fel. Átaludt életeket, először az édesanyja, később pedig a testvérei, és azok gyerekei is megöregedtek mellette és jobb világra szenderültek. De a kislány továbbra is a család féltve őrzött tagja maradt. Az ősök megfogadtatták a gyermekeikkel, aztán később ők is a gyermekeikkel, hogy mindig lesz, aki vigyáz a kislány álmára. A faluban csodájára jártak az emberek. Hogyan lehet az, hogy ez a kislány száz éve alszik már és közben nem öregszik? – hitetlenkedtek. Aztán nem telt bele sok idő, de híre ment a nagyvilágban is. Újságcikkek jelentek meg a kislányról és zarándokok ezrei lepték el az addig nyugodott kis falut, hogy találkozhassanak a kislánnyal. A rokonok, a fogadalmukhoz híven megóvták őt, azonban a nyugalmuk véget ért. Riporterek, újságírók érdeklődtek a csodakislány iránt, orvosok, kutatók, professzorok keresték fel a családot, hadd vizsgálják meg a kislányt, hátha tudnak segíteni rajta. De a család elzárkózott ezektől az emberektől és nem engedtek senkit a kislány közelébe.
Úgy döntöttek, maguk mögött hagyják a falut és egy messzi kisvárosba költöznek, ahol nem ismerhetik fel őket. Visszavonultan éltek egy kis házban, amelyben egy szobát tartottak fenn a kislány számára, aki ott békésen pihenhetett tovább. Egészen addig a napig, amikor a szomszédban játszó kisfiú oda nem tévedt. A kisfiú az udvaron játszadozott, labdáját átrúgta a szomszédba, amely a kislány szobájának falához csapódott. A kisfiú átmászott a kerítésen, lehajolt a labdájáért és mikor felegyenesedett, észrevette, hogy a ház ablaka nyitva van. Kíváncsi kisfiú lévén, benézett az ablakon és egy gyönyörű szép, alvó kislányt pillantott meg. Milyen jó lenne vele játszani! – gondolta. Talált az udvaron egy vödröt, amire felállt és így sikerült bemásznia az ablakon. Odament a kislányhoz és megpróbálta felébreszteni. Kislány ébredj, gyere velem játszani! – rázogatta. De a kislány nem reagált. Ez is olyan hétalvó, mint én! – mosolyodott el a kisfiú. De várj csak, tudok én ám egy trükköt! Az én anyukám engem mindig így ébreszt fel, amikor már semmi mással nem tud. És elkezdte csiklandozni a kislányt. A kislány szája először csak mosolyra húzódott, aztán később hangosan kacagott. Végül kinyitotta a szemét és a kisfiúval együtt önfeledten nevetett. A kisfiú kihívta játszani az udvarra és a kislány boldogan mondott igent neki. Később a család megtudta mi történt és nagy volt az öröm, megkönnyebbültek, hogy nem kell tovább vigyázniuk a kislány álmát, ugyanakkor nekik felnevelniük. Azóta ezt a napot minden évben megünnepelték, így lett a kislánynak ez a nap, a második születésnapja.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s