Schmid Krisztián: Az aranybetűs levelek

Hol volt, hol nem, volt egy öreg csodafa, amely két falu mezsgyéjén állt. Rájött az egyik falu, ha tanácsért fordul hozzá valaki, mert valamilyen bánata van, annak tanácsot ad.
Elment hozzá Miklós, elpanaszolta neki bánatát, a csodafa lehullajtotta a levelét, amire aranybetűkkel a következő szöveg volt ráírva: „Ne fuss olyan, szekér után, ami nem vesz fel!” Majd még egy levél leesett, ezen az állt: „A szabadság drágább az aranynál!” Miklós elgondolkodott ezen a két soron. Új menyecske után nézett. Az „új seprű jól söpör”, jól működött az új szerelem. A falu népe bármilyen tanácsért fordulhatott a csodafához, mindig segítséget kaptak.  Jó lett a termésük, szép volt a gazdaságuk, jól tejeltek a tehenek, volt ott sajt, túró. Egyszerre csak nagyon gazdag és boldog falu lett. Még az aratóversenyt is ők nyerték meg, pedig a másik falu abban verhetetlen volt.
Szemet szúrt ez Jancsinak a másik faluból. Jancsi mindig azt figyelgette, hogyan lehet olyan gyönyörű káposztája Fülöpnek.
– Majd én ennek a végére járok! – gondolta.
Elment este kilesni Fülöpöt, hogy megtudja, mi történik a fánál, mert „fúrta az oldalát a kíváncsiság”. Elbújt a sötétben, és látta, hogy Fülöp beszél a fához. Leesik egy levél, azt erősen nézi Fülöp, és utána elmegy. Odament ő is a fához, azt mondta neki:
– Te varázsfa, azt kívánom, rengeteg aranyam-ezüstöm legyen, én legyek a leggazdagabb mindkét faluban!
Erre leesett egy levél, ez volt ráírva aranybetűkkel: „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”. Nagyon mérges lett Jancsi, így kiáltott:
– Te fa, mit kezdjek én ezzel? Mindjárt levágom az összes ágadat! Mit gondolsz, majd egész este itt olvasgatok?
Jött a következő levél: „Ajándék lónak ne nézd a fogát!”
– Ez neked ajándék? – háborgott Jancsi. – Arany és paripa az ajándék, adjad a másik levelet, amivel gazdag leszek!- kiáltotta mérgesen. „ Ki korán kel aranyat lel.”
– Végre valami! Holnap korán reggel felkelek, és megkeresem azt az aranyat!
Alig pirkadt, máris fent volt, megetette a jószágokat, nem úgy, mint máskor, hogy már a „hasára sütött a nap”.  Elkezdett ásni, hátha megtalálja az aranyat, de nem találta sehol.  Visszament a fához, hogy hiába ásott, nem talált aranyat, adjon az új levelet.  A levélen ez állt: „Ki mint vet, úgy arat”. Dühösen elment Jancsi, de úgy gondolta, ha már felásta a kertet, akkor beveti kukoricával.
– Meglásd, Fülöp, nem csak neked van olyan szép káposztád, az én kukoricám szebb lesz!
Elment a békebíróhoz, elmondta, mit csinál a másik falu.
Mindkét település összegyűlt a fánál, hogy megvitassák, kié a fa, mert pont a két falu mezsgyéjén állt. Óriási veszekedés támadt!  Elmondták, hogy az egyik falu kisajátította a fát és gazdag lett, a másik falu meg nem is tudott az egészről! Nem mondták el nekik, hogy milyen csodafájuk van, pedig mind a két falunak joga lett volna a csodalevelekhez. Felnézett a fára a békebíró, és így szólt:
– Miről döntsek, hiszen csak pár levél van a fán?
Néma csend lett. A fa elkezdte sorba hullatni a leveleket. Az első falunak azt üzente: „Bátraké a szerencse”. A másik falunak: „Későn jövőnek csont az ebédje”. Jött a következő levél: „A harag rossz tanácsadó!” és még egy: „Rossz szomszédság török átok”. Gondolkodtak, mit jelenthetnek az üzenetek? Összeültek és békességben beszélgettek. Fülöp elmondta Jancsinak, mit javasolt neki a fa, aztán mindenki megosztotta a másikkal a tanácsokat. Rájöttek, irigyek voltak, pedig a fazekasnak tanácsolta a fa, amikor leszólta a szomszéd lábasát, hogy „Aki elbízza magát, hamar megszégyenül”. Akkor nem értette, „de késő bánat ebgondolat.”
Telt-múlt az idő, és észre sem vették, hogy gyarapszik mindkét falu. Fülöp gyönyörű káposztájáról híres, Jancsi meg az aranyló kukoricájáról. Az aratóverseny is döntetlen lett. Olyan szépen élt egymás mellett a két falu, hogy még a mesékben sincs ilyen. Ezt mind annak köszönhették, hogy megosztották egymással az aranybetűs leveleket.
Egy szép napon a fa alatt ült Fülöp és Jancsi, felnéztek, a fán kis zöld levelek voltak. Szaladni akartak, hogy összehívják a falut, amikor lehullott egy levél, s a következő állt rajta: „Jobb félútról visszatérni, mint rossz útra térni”. Jancsi és Fülöp tudták, hogy még időben kibékültek. A fa többet nem hullatott bölcsességeket, ő lett a szeretet fája.
Így esett, hogy a két falu majdnem összeveszett, de a bölcsesség végül úrrá lett az irigységen. Aki nem hiszi, járjon utána!

Reklámok

Schmid Krisztián: Az aranybetűs levelek” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves mese, szeretem a közmondásokat. Ritkán hallani manapság közmondást. Ötletes, és mindenhová illik a közmondás, vagy szólás. Gratulálok ügyes vagy! Tetszik!

  2. Nagyon jó hangulatú mese és tanulságos! A gyerekeimnek többször is fel kellet olvasni akkora nagy sikere volt.Köszönjük a felejthetetlen élményt.

  3. Csodálatos, és nagyon tanulságos mese. Külön gratulálok a “régen használt szólások- közmondások” felkutatásáért. Nagyon régen olvastam hasonló mesét. Öröm volt olvasni, többször elolvastam. Sok sikert kívánok a versenyben! írj még sok ilyen szép és precízen összerakott mesét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s