Szilágyi Dóra: Navaho kalandjai

Sziasztok! Az én nevem Navaho. Jaj, már jön is Laura! Ő az a lány, aki engem gondoz. Sokszor beszél olyanokról, hogy zenekar… Ezekből szinte semmit sem értek, csak hogy lelkes, meg hogy milyen kis aranyos. Általában csak bólogatok, mintha érteném. Már itt is van. Nem említettem? A Csillagfény tanyán élek. Lehetőség van arra, hogy a gyerekek (vagy éppen felnőttek) megetethessenek minket és lovagolhassanak rajtunk. Persze felügyelettel. Türelmetlen és éhes voltam, ezért különösen örültem a lány érkezésének és boldogan ropogtattam a takarmányt. Nehogy vitaminhiányom legyen, Laura hozott nekem egy kis almát. Hálából, cserébe megbökdöstem. Leápolt, közben pedig megint beszélt. Fényes lett a szőröm… Jaj, ne! Ha lovaglás után kienged a karámba első dolgom lesz meghemperegni. Ma úgy döntöttem, jó kislány leszek és engedem felnyergelni magam. Még a hasam sem fújtam fel. Ugye milyen kis ügyes vagyok? Szóval a fontos tevékenységek után (igen, a csutakolás fontos, ki akarná, hogy a nyereg feltörje a gyönyörű hátam?!) fel is pattant rám. Meglepően könnyű lány és határozott. A feladatok pedig ezek voltak:
–    bemelegíteni, lépésben
–    irányváltások
–    lépés, megállítás,elindítás gyakorlása
–    ügetés.

Ki is mehettünk utána terepre. Közben be kell mutassam a társaim egy részét: Nina, egy öreg connemara póni, Shade, egy shetlandi póni, majd Planny (egyébként Planet, csak ez a beceneve), aki pedig egy picike izlandi póni, akár csak én. De, nem vagyok kicsi! Magasabb vagyok nála. Ez azért van, mert nem fajtiszta vagyok és az apukám méreteit örököltem. A gyönyörűségemet meg anyukámtól. Haha, csak viccelek! Ugye, azért nem vagyok csúnya? Míg a többieken lovagolnak a tanyán, mi az erdőbe érünk. Horkantok egyet, ahogy az illatokat beszívom, közben Laura szétnéz. Nem érzem, hogy félne, ezért nincs mitől megijedni. Hirtelen hallok valamit. Hegyezem a fülemet. Nem akarok ártani a pajtásomnak. Szurkolok neki gondolatban: Kapaszkodj Laura, kapaszkodj! Vágtába ugrok, mert észlelem, hogy ez egy farkas lesz. Nem vagyok elég gyors. Hátra nézek. Tévedtem.  Azt hittem felrúgok valamit. A tanya kutyusa, Clown ijesztgetett. Azért hívják így, mert egy igazi bohóc. Boldogan indultunk vissza lassú ügetésben. Az eb mellettünk futott. Amikor kicsike voltam, már akkor is mindig fel-le kergetett a legelőn. Most sem volt másképp, de megtanulta, ha nem hagy békén, akkor nagyon szépen odakapok. Hehe, ilyenkor mindig ráfogom valaki másra. Nem én voltam! Szóval visszaindultunk, egész úton Clown-t fürkésztem, nehogy valami csintalanságon törje a fejét. Nagyon hamar sötétedik, még csak 4 óra körül lehet, de már esteledik. Laura sürget, hogy még időben visszaérjünk. Vágtába ugrok, és pillanatok alatt hazaérünk. A lány elment a jutalomfalatomért (igen, mindig kapok egy kis répát a lovaglás végén), de előtte még lenyergelt. Meglepetésből besétálok Nina mellé (nagyon jóban vagyunk egyébként) a bokszba, és becsukom magunkat. Úgy teszek, mint aki nevet, és megbökdösöm a connemara pónit. Ő is így tesz, és mikor Laura visszatér, elmosolyodik. Ez az! Sikerült! Szeretem ezzel megviccelni az embereket. Még megkapom a vacsorámat, és búcsúzóul a fejemet Laura vállán pihentetem. A széna most várhat. Simogat, közben belefújok a hajába. Holnap szombat, tehát kimehetünk a közeli pályára ugratni, utána pedig a rétekre. Nincs ott semmi, csak rengeteg virág és körülötte pár odaültetett fa. Meg a nagy rejtélyes ház. Brr. A gondolatától is kiráz a hideg. Ki tudja, hány éve elhagyatott- és, a legendák sem nyugtatgatnak, amik körülötte keringenek. Még hogy találkozzak egy szellemmel! Azt se tudom, mi, vagy ki az. De amikor az emberek róla beszélnek, beleborzonganak.  Már másnap van, ismételten várom Laurát, de késik. Eddig még sosem csinált ilyet. Nem sokat cicózok, kinyitom a boksz ajtaját és magam után bezárom. A folyosón várom a lányt, nemsokára már meg is látom. Nevetve üdvözöl, közben a kötőfékemet keresi, és rám teszi. Megkapom a reggelimet, ez alatt leápol. Reggeli után felnyergel. Úton vagyunk a pályára. Ugratunk egy kicsit bemelegítés után, majd Laura megkérdezi, miközben a fülemet vakargatja:
¬  Mi lenne, ha ma meglátogatnánk a kísértetházat?
Természetesen nem tetszik ez az ötlet. Előtte megállunk a réten és leszáll rólam. Lehajolok legelészni egy olyan területre, ahol nincs rám nézve mérgező növény. A lány leül a fűbe és virágkoszorút fon. Amikor kész, a buksimra teszi. Befonja a sörényem, és vissza felül a hátamra. A ház felé fordít, és elindít. Nem akarok menni, de megteszem, amit kér. Beérünk az épület udvarára. Megijedünk, mert meglátunk egy fehér alakot. Félve közelebb megyünk. Egy ember volt, aki kinyújtotta a kezét egy kis étellel:
– Kértek kolbászt? – kérdezte halál komoly arccal.
– Johan, felismerem a hangod, ez nem vicces. – Mondta Laura, de elnevette magát. Lehúzta a lepedőt az alakról, aki mint kiderült valóban az előbb említett személy volt. A ház mögött volt Shade is, így együtt indultunk haza.  Esteledett, de ügetésben hamar visszaértünk a tanyára.
Laura nézete.
Lenyergeltem Navahót, a huncut kis pónit. Adtam neki vacsorát, majd búcsúzóul egy puszit nyomtam az orrára. Kimentem az udvarra, és az egyik padon láttam Johant. Leültem mellé, és együtt néztük a naplementét. Átölelt, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: