Zanathy Marcell: Sámuel Kaladjai

Sámuel, a fiatal sün egy kisváros melletti nagy parkban élt. Október végén Sámuel nagyon elálmosodott. Még utoljára jól teleette, teleitta magát, majd bevackolta magát egy sombokor alatti avarkupacba. Hamarosan el is aludt…

és csak tavasszal ébredt fel, amikor a parkban elolvadt a hó, és kiolvadt a jéggé fagyott tó. Sámuel álmosan körülnézett, majd elindult élelmet keresni. Ősz óta nem evett egy falatot sem, és már nagyon éhes volt. Korgó gyomorral, figyelmetlenül kocogott a gyalogúton, ezért nem vette észre a feléje repülő hatalmas uhut. A nagy bagoly már majdnem elkapta, amikor váratlanul járókelők jelentek meg, hangosan beszélgetve. Az uhu rémülten elszállt, így Sámuel megmenekült és megkönnyebbülten ballagott tovább, hogy végre vacsorát keressen magának.

Lassan vége lett a tavasznak, egyre hosszabbak lettek a nappalok és rövidebbek az éjszakák. Sámuel rátalált egy neki való sünlányra, Saroltára. Ő is a kisvárosi parkban élt, és már régóta kerülgették egymást. Négy kicsinyük született: két fiú és két lány. A lányokat Sárinak és Sárának nevezték el, a fiúkat pedig Samunak és Somának. Még napokig nem nyílt ki a szemük, és a tüskéik is puhák voltak.

Elkezdődött a meleg nyár, a kis sünök felcserepedtek. Soma élénk, Samu pedig játékos természetű lett. Sári folyton álmos volt és gyakran átaludta a legjobb vadászidőt. Sára viszont szépen kikerekedett – mindig csak evett. Történt egyszer, hogy Sarolta kicsinyeit vadászni tanította. Éjféltájban meglátott egy nagy, nyálkás meztelen csigát. Szólt Sárinak, hogy egye meg, de az csak a fejét rázta. A kövér Sára viszont nem sokat teketóriázott, azonnal befalta a zsíros falatot. Még a szája szélét is megnyalta utána.

Gyorsan elmúlt a nyár és egyre hidegebb lett az idő. A kis sünök felnőttek, s érezték, hogy hamarosan el kell válniuk a mamájuktól. Sámuel is egyre ritkábban látta őket, mert messzire elcsatangoltak. Úgy döntött, ő is elmegy, és új helyet keres magának. Már eleredt az eső, de Sámuel csak ballagott tovább. Egy kocsiúton meglátott egy hosszú, kövér gilisztát. Már nagyon éhes volt, és azt gondolta, ha már itt jár, hát elkapja. Balszerencséjére éppen arra jött egy nagy teherautó és kis híján elgázolta. Hiába gömbölyödött össze, ez most semmit sem ért, majdnem lapított sün lett belőle. Ahogy ment, mendegélt tovább, találkozott egy jól megtermett rákosi viperával, Ká-val. Sámuel ismét rémülten összegömbölyödött, de azután úgy érezte, ezúttal nem futamodhat meg a harctól. Kiegyenesedett és rátámadt a kígyóra. Ká feléje csapott, de Sámuel ügyesen kitért előle. Úgy tett, mintha elmenekülne, de váratlanul visszafordult és villámgyorsan elkapta Ká fejét. Hosszan rázta, és az átharapott kígyó végül elpusztult. Sámuel behúzta egy korhadt fatörzs alá és jól belakmározott belőle.

De az idő nem állt meg, hullani kezdtek a levelek. Sámuel visszatért kedvenc telelőhelyére. Békésen elaludt, és fel sem ébredt tavaszig.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s