Molnár Lina: Barátok

Egy szép szeptemberi napon született meg az állatkert új lakója Hógolyó, a hópárduc kölyök. Anyja sajnos eltaszította magától, nem akarta szoptatni, sőt átvonult a kifutója másik oldalára, és az sem zavarta, hogy kölyke keservesen hívta. Az állatkert egyik dolgozója vette magához a kicsit, ő etette, gondozta egészen addig, amíg Hógolyó meg nem erősödött.
Egyik nap bevitte magával az állatkertbe, és berakta abba a kifutóba, amit maguk között csak „állat-óvodának” hívtak. A kis hópárduc nem volt egyedül, mert ott lakott már Zafír, a kis oroszlán is, akit anyja ugyancsak nem fogadott el. A két kölyök az első pillanattól kezdve ellenségesen viselkedett egymással. Folyton marták egymást, morogtak a másikra, sőt az etetésnél nem lehetett túl közel tenni a táljukat egymáshoz, mert képesek voltak összeverekedni.
– Ez az enyém! – morogta Zafír.
– Menj innen! – sziszegte Hógolyó.
A gondozók várták, hogy mikor fognak megbarátkozni egymással, mígnem egy harmadik lakó megoldotta ezt a gondot: Megérkezett Tóni, a csimpánz kölyök. A két régi lakó saját bőrén érezhette meg, milyen az, ha valaki igazán rossz. A majom állandóan piszkálta őket, húzgálta a farkukat, ráncigálta, taszigálta a kicsiket. A legváratlanabb pillanatokban támadt rájuk. Etetésnél folyton elcsente az ételt előlük, és kihasználva az ügyességét a rácsokra kapaszkodva incselkedett velük.
– Add vissza, mert megharaplak! – kiabálta Hógolyó.
– Ahhoz előbb el kellene kapni, hehehe!! – nevetett Tóni.
A majom mindig ugyanazt az utat választotta a meneküléshez. Először felugrott a fatörzsre, majd onnan egy kötélen átlendült a másik fára, ezután pedig a rácsra csimpaszkodott. A két meglopott kölyök csak rohangált alatta, mivel túl kicsik voltak még ahhoz, hogy ők is felkapaszkodjanak.
Ez így ment heteken keresztül. Az oroszlán és a hópárduc el is felejtette már, hogy valamikor ellenségek voltak. Tóni viselkedése nagyon zavarta a kölyköket, ezért kitaláltak egy tervet a csimpánz megleckéztetésére.
– Te eltereled a figyelmét, – mondta Hógolyó – én pedig addig megrágcsálom a kötelet.
– Majd úgy teszek, mintha ennék valami finomat, és akkor biztos oda fog jönni hozzám, ezalatt te rághatod a kötelet. – Tervezte tovább az oroszlán.
– De én még nem tudok oda felmenni. – Jutott eszébe a hópárducnak.
– Éppen itt az ideje, hogy megpróbálkozz vele. – Szólt bölcsen Zafír, miközben örült annak, hogy nem neki kell a fára felmásznia.
A következő nap délelőttjén az állatok leendő királya félrevonult egy sarokba, és hangosan kezdett csámcsogni.
– Hm, de finom, jaj de finom. – morogta elégedetten.
Tóni a rácson csimpaszkodva ment oda hozzá.
– Mit eszel? – kíváncsiskodott a majom.
– Nem mindegy? – fordult úgy az oroszlán, hogy ne lehessen látni a nagy semmit.
Eközben Hógolyó lendületet vett, de elsőre nem sikerült felkapaszkodni a kötelet tartó fára. Másodszor is nekifutott, és ekkor a karmaival bele tudott kapaszkodni a fakéregbe, ezután elkezdett felfelé kúszni a törzsön. Amikor felért, már örvendezni akart, de eszébe jutott, hogy Tóni ezt meghallhatja, ezért csendben kúszott a kötélhez. Erős fogaival rágcsálni kezdte, és amikor már csak néhány szál tartotta, akkor gyorsan lemászott a földre.
Az ebédnél várták, hogy a majom mikor fogja ellopni az ételt. A legfinomabb falatot a táltól olyan távol tették, hogy a csimpánz biztosan el tudja lopni.
Nem is telt el sok idő, amikor Tóni lecsapott a csalira, és már indult is a megszokott útvonalon. Először a fára, és onnan már lendült is volna át a kötéllel, amikor a megmaradt pár szál elszakadt, és a kis csimpánz belezuhant a medencébe. A barátok a füvön gurulva, a hasukat fogva nevették ki a tolvajt. A kis majom csurom vizesen, megszégyenülve mászott ki a medencéből, és duzzogva a sarokba vonult. A hópárduc és az oroszlán még késő délután is jókat kacagott a viccen.
Este a gondozókat meglepő látvány fogadta, miközben benéztek az „állat-óvodába”. A kis csimpánz fázhatott a „fürdés” miatt, és a három kis állat összebújva, édesen aludt a kifutó sarkában. Azon a napon egy életre szóló barátságot kötöttek egymással.

Reklámok

Molnár Lina: Barátok” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: