Muraközi Miklós: A királylány és a troll

Egyszer volt, hol nem volt.
Így kezdődött annak idején minden mese, amit édesanyám gyermekkoromban esténként az ágyam mellett mondott el nekem, míg én csendesen álomba nem szenderültem! Amikről, akikről mesélt nekem boszorkányok, tündérek, koboldok, trollok, és még sorolhatnám hisz annyi volt belőlük, mint égen a csillag. Mind külön álló kis történet volt, de azokat nem könyvekből olvasta, hanem egyszerűen csak oda ült mellém, és mesélt! Olyan fantáziával volt megáldva, ami tényleg mesébe illő volt. De az óta nagyon sok idő telt el, és ma már én vagyok a mesemondó!
Így ez a mese sem kezdődhet máshogy!
Egyszer volt, hol nem volt, még az idő kezdetén történt, mikor még az egész földet víz borította. Csupán egyetlen sziget emelkedett ki belőle, s ezt a szigetet két királyság uralta! A keleti birodalom volt a napkelet királyság. Az uralkodója Círius volt. A lányát Aurorának vívták, akit nagyon bátor és tisztaszívű teremtésnek ismertek! Círius nagyon szerette a lányát. Ő volt a szeme fénye, de mindentől féltette hisz már csak ő maradt neki! A nyugati oldalt a kitaszítottak birodalmának nevezték az uralkodójuk Dárius, aki egykoron Círius legjobb barátja, és tanácsadója volt. Círius őt okolta felesége Gilda elvesztéséért, így a barátságuk megszakadt, s Dáriust, családjával együtt száműzte a birodalomból! Sok-sok évvel ezelőtt történt a nagy háború idején! A háborút pedig Dárius feleségének, Galinának a húga, Matilda robbantotta ki, amiért Círius nem viszonozta szerelmét! Matilda boszorkány volt, aki varázslattal kényszerítette rá a különös lényeket, hogy kövessék őt a nagy csatába! Volt közöttük tündér, meg kobold is, akik addig békességben éltek az emberekkel! A háború Matilda halálával ért véget, s a teremtményeket, akik a harcban részt vettek, mind száműzték a birodalomból a nyugati oldalra. Így jött létre a kitaszítottak birodalma! Sokan suttogtak róla, hogy Matilda nem halt meg, csak a sötétben rejtőzik, s várja, hogy egyszer visszatérjen. Dáriusnak a fiát Agenornak hívták! Bátor fiatalember volt, s egy oroszlán ereje lakozott benne. Agenor, és Auróra nagyon szerették egymást, de szerelmüket titokban kellett, hogy tartsák, mert ha kitudódik, az beláthatatlan következményekkel járhatna! Egyik éjszaka viszont Círius követte lányát, aki a tiltott rengetegbe vágtatott hűséges farkasa hátán, hogy újra láthassa a szerelmét. Agenor már ott várta a kis tisztáson! Miután a királylány megérkezett menten a királyfi nyakába ugrott, s úgy ölelte őt, mint még soha azelőtt! Ezt látva a farkas elégedetten fordított hátat, és hagyta kettesben a szerelmeseket. Már elég messze járt, mikor valami furcsa szag csapta meg az orrát! Kétségbeesve vágtatott vissza szerető gazdájához! Közben Círius meglepte a két fiatalt, s kardpárbajra hívta Agenort, de Aurora közéjük lépett! Sokáig kérlelte apját, hogy értse meg, nagyon szereti a fiút! Mivel Círius is nagyon szerette lányát engedett neki. Auróra örömtől könnyes szemekkel ölelte át apját. Eztán Círius Agenor felé fordult, s mondta neki szóljon édesapjának, Dáriusnak, hogy másnap meglátogatja, s megbeszélik a továbbiakat. Ahogy ezt kimondta hirtelen megmozdult a föld alattuk! Egy pillanat volt csak, de emiatt Círius, és Aurora földre kerültek! Onnan nézték kétségbeesve, ahogy az ifjú Agenort egy forgószél szerű erőtér ejteti fogságba. Círius tekintetében gyökeret vert a felismerés! Matilda visszatért! Aurora felugrott, hogy segítsen szerelmén, de apja visszafogta! Mondta neki, hogy a fiún már nem segíthetnek! Agenor óriási kínok között trollá változott, aki egyből a királyra vetette magát, s úgy dobta félre őt, akár egy kavicsot! Ezután Agenor a királylányra támadt, de nem tudta bántani mivel Auróra farkasa visszatért, s nekirontott a trollnak. A farkas pengeéles fogait mélyen belevájta a troll húsába! Auróra rászólt a farkasra hogy ne csinálja tovább. A farkas engedelmeskedett a királylánynak, de tovább vicsorgott a trollra! A troll folytatta volna a küzdelmet, de Matilda megálljt parancsolt neki! A boszorkány, aki eddig a fák között rejtőzött, most kijött a tisztásra, és odalépett Aurórához. Elmondta neki, hogy mozgósítsa a hadseregüket, mert hamarosan meg fognak küzdeni, és hogy nem viheti magával az eszméletlen apját. Auróra tudta, hogy most nem tehet semmit. Így hát felült a farkas hátára, s tüstént a várba sietett!   Matilda a trollal felvitette Círiust a szikláshegyre, hogy az páholyból nézze végig birodalmának bukását. Ezután meglátogatta a másik királyt, Dáriust, és feleségét Galinát. Amikor Matilda a sötét trónterembe lépett csak egyet csettintett, és ahogy haladt előre, úgy gyúltak fel a fények! Két kutya őrizte a termet, amik hangos üvöltésbe kezdtek, s tettükkel lecsalták a királyi párt a hálóból. Galinát elöntötte a méreg, ahogy meglátta Matildát! Odarohant hozzá, és lekevert neki egy pofont, de másodjára már nem tudta megtenni, mivel Matilda elkapta a kezét, majd hozzá tette ő is örül, hogy újra láthatja. Miután félrelökte Galinát, Dárius rátámadt Matildára, de ő sem járt sikerrel. A boszorkány minden támadást visszavert! A királyi pár hirtelen a vár legsötétebb tömlöcében találta magát! Faggatni kezdték Matildát, hogy hol a fiuk Agenor, de ő nem törődött velük! Csupán saját történetét mesélte el nekik, hogy milyen kínok árán tért vissza a sötétségből, és azt tette még hozzá, hogy miként fog bosszút állni Círiuson. Miután befejezte mondandóját egyszerűen otthagyta őket. Ezt követő nap hajnalán Matilda új elvarázsolt hadserege, a troll vezetésével ott várta a napkelet királyság csapatait a tiltott rengeteg szélén. Ő maga viszont nem akart most részt venni a csatában, hanem páholyból nézte az eseményeket a kiláncolt Círiussal. Aurora a vár ablakában várt, s könnyes szeme a távolba meredt. Matilda sűrű felhőréteggel takarta el az eget, hogy a trollok tudjanak harcolni, mert ha egy trollt napfény ér az kővé válik! Megkezdődött a csata, s az emberek nyilai magasra szálltak. Eközben Dáriusnak, és Galinának sikerült kijutnia a tömlöcből! Dárius kerített egy lovat, majd csókkal búcsúzott szeretett hitvesétől, aki csak annyit kért tőle hozza vissza neki szeretett gyermekét! Matilda, a kiláncolt Círius érzelmeire próbát hatni azzal, hogy véget vet a háborúnak, ha azt mondja, szereti őt! Círius persze hajthatatlan volt! Nem akart valótlant állítani, és a csatát sem akarta követni! Fejét lehajtotta, és meredten nézett maga elé, de Matilda nem hagyta ezt sokáig! Mögé lépett megfogta az állát, és felemelte a búskomor király fejét, majd a fülébe súgta, hogy, akkor szenvedj! Círius ekkor látta meg, hogy a lánya a farkasa hátán a csatába lovagol! Üvölteni kezdte lánya nevét, s kínjába láncait rángatta, de mindhiába! Most, hogy a király már figyelt, Matilda hangosa felkacagott! A nagy tisztás, ami annakidején maga volt a paradicsom, most véres hadszíntérré változott! Auróra megérkezett, és megállt a troll előtt! Azt akarta, hogy Agenor felismerje őt, de a troll nekiront, és leütötte a királylányt a farkas hátáróll! A farkas nem hagyta annyiban, s újra összemérte vele erejét. Auróra közben magához tért, aki Agenor nevét ismételgette, és azt hogy szerelmem. Tudta, hogy az igaz szerelem erősebb mindentől, és akár kitisztíthatja vele választottja megbabonázott elméjét! Sokáig mondogatta neki, hogy mennyire szereti őt. Egyszer csak a troll fogta és bedobta a farkast a folyóba, majd a királylány felé fordult! Auróra érezte valami megváltozott. A troll odalépet hozzá, s vastag újával végigsimította a lány arcát. A farkas közben kievickélt a partra, és onnan nézte a változás első jeleit. A troll eztán elfordult a lánytól, és torkaszakadtából üvöltött egy nagyot! Mindenki megtorpant! A kitaszítottak ködös elméje hirtelen kitisztult, s már nem akarták tovább folytatni a harcot, így felvették a nyúlcipőt. A bátrabb emberek kis csoportja, ezt kihasználva a trollra támadt, de Auróra, és a farkas útjukat állják! Auróra kérte, hogy ne harcoljanak tovább, s az emberek engedelmeskedve letették a fegyvereket! Matilda, ezt látván felkiáltott, majd mérgében hatalmas vörös színű sárkánnyá változott, és a harctérre repült. A troll felfigyelt a sárkányra, tudta csak ő állhatja útját, ezért megmutatta Aurórának, hogy hol találja a királyt, aki egyből útra is kelt, hogy kiszabadítsa az apját! A sárkány is megérkezett ekkora! Ádáz harc vette kezdetét troll, és sárkány között földön, s levegőben! Auróra végre eljutott szeretett apjához, akit megszabadított béklyóitól. Közben az emberek próbálták elhagyni a csatatért, amit most a troll, és a sárkány vett birtokba! A sárkány már-már felülkerekedett a trollon, mikor az megpillantott egy kis rést a pikkelyei között! A troll utolsó erejével megkapaszkodott a sárkány nyakába, majd szétnyitotta a pikkelyt, és a résen keresztül kitépte Matilda szívét, aki eztán holtan csuklott össze maga alá temetve a trollt! Auróra és az apja kétségbeesve nézték, hogy mi történik a távolban. Nem kellett sokáig aggódniuk, mert a troll hamar kimászott a sárkány alól! Miután felegyenesedett a magasba emelte a jobb kezében lévő hatalmas sárkányszívet! Mikor már mindenki fellélegzett, hogy a boszorkánynak vége, váratlan dolog történt! A trollt valaki megsebezte egy dárdával! Dárius volt az, aki hihetetlen dühvel csapott le rá! Ezt látva Auróra meg az apja felkerekedett, s levágtáztak a tisztásra, hogy megállítsák Dáriust! Mikor odaértek együtt ordították Dáriusnak, hogy hagyja abba, mert az a saját fia Agenor! Dárius hírtelen meghőkölt, de ekkor már a troll térdre rogyva várta a következő csapást! Utoljára még a kezét apja felé nyújtotta, de ő hátrébblépett tőle.  A sűrű felhőréteg lassan szertefoszlott, s a nap sugarai elérték a tisztást. A troll pedig kővé vált! Círius ekkor szorosan magához ölelte lányát. Minden élőlény, aki még a harcmezőn volt ijedten nézték végig az eseményt. Dárius magába roskadt! Auróra pedig Agenor nevét üvöltve tudatta mély fájdalmát, majd apja öleléséből kiszabadulva kedveséhez rohant. Átölelte, s zokogva kérlelte, hogy ne hagyja el őt! Hatalmas könnycseppek potyogtak a trollra Auróra tengerkék szemeiből. Varázslatos könnycseppek voltak ezek, mert egyszer, s mindenkorra megtörték az átkot. Agenor kővé vált teste lassan elpárolgott! Auróra összekulcsolt kézét ajkához emelte, majd térdre rogyott ő is, s úgy nézte végig szerelme visszatértét! Miután Agenor fellélegzett, és végre a lábára állt, Auróra boldogan ugrott a nyakába! Mindketten nagyon örültek, s csókkal bizonyították szerelmüket! Círius pedig kezét nyújtotta barátjának, Dáriusnak, hogy felsegítse a földről majd eztán átölelte őt! Mindenki boldog volt, hogy a boszorkány nincs többé és, hogy az események ilyen váratlan, de kedvező fordulatot vettek! A kitaszítottak birodalma, és a napkelet királyság újra egyesülése után világraszóló menyegzőt ültek, ahol a boldog pár örök hűséget fogadott egymásnak, s ezután boldogan éltek, míg meg nem haltak! Itt a vége fuss el véle!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s