Szebenyi Renáta: AZ ERDŐ ÉBREDÉSE

Fiatal a napunk orcája az égen,
Ágya még messze van a nyugati végen.
Épp, hogy hajnalodik, s letekint a Földre:
Langy sugára beleül egy tölgyfa-ölbe.
Nézi, a harmattól tündöklő fűszálak
Miképpen ringanak: a szélben hogy szállnak.
Közöttük a bogarak táncra perdülnek,
kik hogyha fáradtak egy fűszálra dűlnek.
Hűs reggeli szellő az ágak közébe’
Pánsípot formáz a levelek kezébe;
Gallyak közt suhanva hullámzik az ének
Mitől a nagy erdő lassacskán felébred.
Mókusok nyitják ki fáradtan szemüket:
Napsugár csiklandozza meg a fülüket.
Őzek a nótára előmerészkednek,
Madarak s pillangók vidáman repkednek.
Erdei muzsikát egyre többen fújják,
A hegyormok pedig vissza-visszabúgják.
Zeng a táj. A dal az égig kígyózik fel.
Minden erdei pirkadat így telik el.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: