Tóth Gerda: Egy alma kalandja

Történt egyszer, hogy a házunkhoz közeli kertben a szomszéd gazda ültetett egy almafát.
Én 6 éves lehettem, amikor János gazda elültette ezt a fát, azóta meg már 5 év eltelt.
Megnőtt a fa és János gazda kiültette az utcára , meg is hozta az első termését és én oda jártam almázni.
Egy napon elindultam piros almát szedni, hát lenézek a földre és egy kissé zöld almát pillantottam meg. Felveszem, megfordítom és arca volt az almának, de nem akármilyen arca, szomorú arca volt. Tudtam, hogy az almák nem tudnak beszélni, de megkérdeztem tőle, miért szomorú, furcsa módon, de lassan válaszolt.
-Nekem nincs olyan piros arcom, mint a többieknek.
-Se baj, ezen könnyen segíthetünk.
-Hogyan?
-Kiraklak a napra, majd a nap piros arcot varázsol rád.
-Jó, de ki vagy mi az a nap?
-Egy égi test, aki olyan erősen süt, hogy szinte lángol.
-Ha te mondod, legyen.
Kiraktam a napra a már kissé boldogabb almát és ha hiszitek, ha nem az alma pirosabb volt bárminél.
Sajnos pár nap múlva el kellett búcsúznom Piritől, így neveztem el, mert anya kompótot készített belőle télére. Elkészült a kompót és levittem a pincébe, ekkor láttam utoljára.
Az alma nem él örökké, de az emlékeimet nem veheti el tőlem senki.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s