Varga Kata Anett: Sári és az elveszett kutya

Volt egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Sári. Nagyon ügyes, szorgalmas és szófogadó kislány volt. Egy bánata volt csak, hogy nincs kutyája. Nagyon szeretett volna egy kiskutyát.
Történt egyszer, hogy ment haza az iskolából és mellé szegődött egy kiskutya. Nagyon aranyos volt. Sári nagyon örült, bár félt, hogy szülei nem engedik majd meg, hogy megtartsa. Szülei késő este értek haza a munkából. Sári elmondta mi történt vele, a szülei látták, hogy mennyire örül, így megengedték, hogy a kiskutya náluk maradhasson.
Sári minden délután iskola után nevelgette, etetgette, itatgatta és nagyon sokat játszott vele. Ez minden délután így történt. Egy napon Sári reggel iskolába indult. Mikor hazaért és kereste játszótársát, nem találta sehol. Tappancs, mert ezt a nevet kapta a kiskutya, eltűnt. Sári sírt, nagyon szomorú volt. Kereste az udvaron, a kuckójába, de sehol sem találta. Mikor hazaértek a szülei, látták, hogy kislányuk nagyon szomorú.
–    Mi a baj?- kérdezte az anyukája
–    Eltűnt Tappancs!- zokogott a kislány
–    Hogy tudott elmenni?- kérdezte az apukája
–    Nem tudom!- felelte Sári
Sári apukája kiment az udvarra, hogy keressen valami nyomot, hol mehetett el a kiskutya. Sem ásást, sem lyukat nem talált. Visszament a lakásba.
–    Sárikám! Gondolkozz, jól bezártad a kaput, amikor iskolába indultál? Tudod, mindig elmondjuk, hogy figyelmesen zárd be a lakást, a kaput! Így tettél?- kérdezgette apukája
–    Óóóóóóóóóóóóó! – mondta döbbenve a kislány, majd folytatta – Amikor reggel indultam, pont beakartam csukni a kaput, mikor jöttek az osztálytársaim és beszélgetni kezdtünk. Azt hiszem mégsem csuktam be! Én vagyok a hibás!- zokogott Sári
–    Ne sírj, megkeressük Tappancsot!- mondták a szülők, akik ugyanúgy megszerették a kiskutyát, mint Sári.
Elindult a család, bejárták az egész várost, de a kutyájukat sehol sem találták. Szomorúan hazamentek és lefeküdtek aludni. Reggel valami különös zajra lettek figyelmesek. Kifutottak és Tappancs állt az ajtóban, piszkosan, koszosan, de boldogan ugrott Sári nyakába. Boldogan éltek együtt tovább, míg meg nem haltak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: